A növények beporzása

Előszó

Néhány nappal ezelőtt megváltozott a napos, meleg, tavaszi időjárás. Hideg szél fúj a kertekben. Zápor záport követ és szétzilálja a gyümölcsfák virágpompáját.
A virág- és gyümölcskertészek gondterhelten szemlélik a száguldó felhőket. Hát már sohasem süt ki a nap? A gyümölcsfáknak meleg kell és napsugár, különben rossz lesz a termés. Még a városiak is aggódva nézik az esőverte és szélcibálta fákat. Ők is tudják, hogy ilyen időben egyetlen méhecske sem hagyja el a kast. Méhek nélkül pedig nem hoznak gyümölcsöt a fák, mert a virágra szálló rovaroknak előbb rá kell hinteniök a virágport a bibére, hogy ezzel kezdetét vegye a virágok megtermékenyítése.
Ezt a számunkra magától értetődő tényt azonban még nem régóta ismerik. Régen is jól látták, hogy a mézelő méhek a virágokból nedvet szívnak ki és azt mézzé dolgozzák fel, de hogy a rovarok látogatása a virágok számára is fontos, azt az ókorban még nem tudták. Nem ismerték fel a rovarok látogatása és a gyümölcsérés közötti összefüggést. Csupán a fügével kapcsolatban sejtették, hogy a rovaroknak valamiféle szerepük van a gyümölcstermésben. Már Aristoteles és tanítványa, Theophrastus, rámutatott arra, milyen nagy szerepe van a fügeérésben a kis fügedarázsnak. Beszámolnak arról, hogy a nemes fügefaágakra már akkor is - éppen úgy, mint ma - fügedarazsakkal teli gyümölcsöket aggattak, hogy ezzel biztosítsák a fügetermést.
Aristoteles és Theophratus úgy vélte, hogy a fügedarazsak az éretlen fügét kinyitják, hogy a levegő belsejükbe hatoljon és meggyorsítsa a gyümölcsérést. Csak évszázadokkal később ismerték fel azt, hogy a fügedarazsak hajtják végre a füge belsejében lévő kis virág beporzását és ezzel lehetővé teszik a gyümölcs kifejlődését. Vissza