Előszó
Földünkön mintegy 300.000 növényfaj él, megszámlálhatatlan példányszámban. Ennek a roppant nagy és változatos tömegnek a tanulmányozása és ismertetése csak úgy képzelhető, ha azt megfelelően...
Tovább
Előszó
Földünkön mintegy 300.000 növényfaj él, megszámlálhatatlan példányszámban. Ennek a roppant nagy és változatos tömegnek a tanulmányozása és ismertetése csak úgy képzelhető, ha azt megfelelően elrendezzük, csoportokba foglaljuk, azaz rendszerezzük.
A növényrendszerezésnek feladata tehát mindenekelőtt az, hogy a tudomány a növények nagy tömegében kiismerje magát, az egyes növényeket félreérthetetlenül megjelölhesse s a növények rendszeres ismertetésekor azok olyan sorrendbe kerüljenek, hogy könnyen megtalálhatók legyenek. Ha kizárólag ilyen értelemben fogjuk fel a rendszerezés tudományát, a rendszertant, akkor az oly alaptudománynak, illetve tudományos statisztikának tekinthető, amely elengedhetetlen kelléke minden növénytani kutatásnak. A növényrendszertan történetében sokáig ez volt a célja a növények felsorakoztatásának.
A tudomány fejlődésével azonban a növénytan többi ágának, tehát többek között az alaktannak, élettannak, fejlődéstannak, származástannak és a növények őstörténetének kutatási eredményei egyre inkább kifejezésre jutottak a növényország rendszeres ismertetésekor. A növényrendszertan idővel segítségül hívott minden tudományágat és azok eredményeit együttesen felhasználva, mintegy beleillesztette a növényrendszerbe. Az így kialakult növényrendszer visszatükrözi a növénytan teljes egészének mai állását. A leíró alaptudományból oknyomozó összefoglaló tudomány lett.
A növényrendszertan ezen a korszerű fejlettségén megtartotta azt a rendeltetését is, hogy a növények roppant tömegét könnyen hozzáférhetővé tegye, s így nélkülözhetetlen maradt a többi tudományágak művelésekor. Célja és értelme azonban elmélyült. Ma a természetes rokonság alapján épül fel és visszatükrözi a növényország fejlődéstörténetét. Ennek a két elvnek azonban csak úgy tud megfelelni, ha figyelemmel van főképen az összehasonlító alak- és szövettan, a sejttan, örökléstan és a növényi őslénytan nyújtotta ismeretekre. A rokonság felismerése alaktan nélkül, a leszármazás örökléstan és a földtani rétegekben talált maradványok ismerete nélkül elképzelhetetlen.
Mielőtt a mai korszerű növényrendszer felépítését és fejlődéstani igazolását ismertetnők, rövid visszapillantást kell vetnünk a rendszertan történetére és az egyes rendszertani alapfogalmak kialakulására.
Vissza