Előszó
Első felvonás
(Terem, jobbra balra oldalajtó, közép bejárás. Elől jobbra oldalajtó. Jobbra pamlag. Balra pamlag. Kis asztal a pamlag mellett. Két felől székek.)
I. Jelenet. Terka, Julcsa...
Tovább
Előszó
Első felvonás
(Terem, jobbra balra oldalajtó, közép bejárás. Elől jobbra oldalajtó. Jobbra pamlag. Balra pamlag. Kis asztal a pamlag mellett. Két felől székek.)
I. Jelenet. Terka, Julcsa (tisztogatnak.)
Terka.
Mit magázzuk, mit önözzük mi egymást? Legyünk te s tu.
Julcsa (megcsókolja!)
Nem bánom.
Terka.
Így mindjárt több bizalommal lehetünk egymáshoz, s kimondhatjuk, a mi szivünkön van. - Ah, mert unalmas, végtelen unalmas ez a falusi élet. Képzelheti . . . vagyis képzelheted: én, ki Pesten születtem, Pesten nevekedtem, a pesti élethez szoktam, ugy érzem itt magamat, mint hal a szárazon. Azt hittem ez a kis land-parthie szórakoztatni fog; ah, mert én is csalódtam.
Julcsa.
Kiben? vagy miben?
Terka.
Egy szép ifjúban, a ki Pesten járt iskolában, térdig a rózsában. Eget-földet igért, s egyszerre eltűnt a nélkül, hogy csak azt mondta volna: „Adjó neked szegelet!" Hidd el, édes Julcsám, Újfalu az uramra is, rám nézve is száműzetés.
Julcsa.
Tehát az uraságod sem örömest jött ide?
Terka.
Azt csak észrevetted, hogy nálunk is a papucskormány uralkodik.
Julcsa.
Tehát azt hiszed, nálunk is.
Terka.
Ah, be naivok vagytok ti itt falun. Évekig lakol itt, s még azt sem tudod; én három napja vagyok itt, s már mindent tudok.
Vissza