A nők ura

Előszó

Ő a hős. A kérdőjel. Ügy illendő az, hogy aki kalandor, az titokzatos is legyen és minden lépése, tette, gondolata után a titok fura uszálya húzodjon. Nem kell tudni egyelőre honnan jön, mi az a polgári név, melyen elanyakönyvelték az emberi barmok születéseinek nyilvántartójában. Nincs már neve. Új nevet fog kapni a történetben, legyen neve: Szfinx Hamlet. Mint ember: szfinx. Minden ember az, ha kalandor. És minden ember kalandor, ha kiszakította magát a polgárok karámjából, nem tartozik ama csordához, melyet a szabatos, rendes, gonosz és buta polgárok alkotnak, ha nem „lakos" valahol, ha mindenütt átutazó vendég csupán, ha mindenhol külföldi, ha az egész földön ö soha nem más: mint idegen. Neve tehát e történetben legyen Szfinx. És a másik neve, mert nem pápa, király, nem világtörténelmi gazfickó ő, mert minden hús és vérvalóság dacára, mégis csak légies lény, legyen: Hamlet, mert úgy illendő az, hogy aki vezetéknevén Szfinx, az keresztnéven Hamlet legyen: töprengő.
Életkora? Tudjuk-e vajjon, hogy minő idős egy ember? Életét évezredek vagy nagy pillanatok mértékével állapíthatjuk meg helyesen. Higyjük el azt, hogy Szfinx Hamlet harminckilencéves, mert hogy az a test, melyben létezik, mint piszkos, vörös, élő, de még nyeszlett gyümölcs harminckilenc esztendővel ezelőtt hullott bele a földi életbe egy anyai ölből... Vissza