A női szépség a történelemben és a művészetben

Előszó

Részlet a könyvből:
A női szépségről kell irnom. Nehéz erröl nem verset költeni és az az érzésem, hogy a tárgyról való studium: fontoskodás, a históriai rész pedig egyenesen hivságos. Épp a szépek szépjeinek nem volt történetük; lettek és elmultak, mint a szűz tavalyi hó. A feladat mégis izgat, mivelhogy végeredményében egyetlen, az egyetlen téma minden korok irója számára. Legfeljebb az essay formája, a melyben dolgoznom kell, nem kényelmes nekem. Mert meg kell őriznem nyugodtságomat és nem törhetek ki tört, délszaki szavakban, északi sejtelmes hangokon, a troubadour módjával, a rapszód modorával. és a mértéktartás szüksége, mintha megalázna. Mi és ki vagyok én, mivé lettem, hogy az asszony szépségét dicsérem és bírálom a más számára!? Végül is, meghiggadva nyugszom bele, hogy ime: elmélkednem kell az abszolut és nem abszolut asszony külső formáiról. Mert a szépséget, mint klasszikus és abszolut dolgot kikapcsolom a problemából, mivelhogy mindjárt a legelején szigorúan meg kell állapitanom az első igazságot: a másik nem szépségének egy typusa nincs. Millió typusa van és ez is még korszakok, fajták és évek szerint oszlik és változik. Ezenfelül még a legtöbb női szépség belülről árad kifelé és kevés köze van a külsőségekhez. Ez pedig a nőiesség - megfoghatatlan, meg nem határozható, egyszerre szent és egyben égető - fluiduma.
De melyek azok a typusok, a melyek legjobban hatottak az emberiségre?
Melyek a szépség látható, a példákról levonható törvényei?
Kik a fajták, a melyek elöljárnak?
A férfiak izlése - és tudománya - miben változandó és miben állapodott meg? Vissza