Előszó
A gyógyító orvos, mikor betegeket kezel, kétféle működést fejt ki: az egyes ember meggyógyítása által a már bekövetkezett bajon segít, egyidőben azonban óvja őt a további veszedelmektől, igyekszik...
Tovább
Előszó
A gyógyító orvos, mikor betegeket kezel, kétféle működést fejt ki: az egyes ember meggyógyítása által a már bekövetkezett bajon segít, egyidőben azonban óvja őt a további veszedelmektől, igyekszik egészségét, amennyire csak lehetséges, javítani és hosszú évekre meg is tartani. Ezért állandóan tanulmányozza azon lehetőségeket, amelyek az egyén és társadalom egészségére kedvező hatást gyakorolhatnak. Ezen kettős tevékenységből fejlődött ki napjaink egészségügyének jellemző két iránya: a gyógyítás és megelőzés. Bármilyen csodálatosak ugyanis azok az eredmények, melyeket az orvosok a gyógyítás terén elérnek, mégis könnyen belátható, hogy a legkedvezőbb helyzetbe az kerül, aki valamely betegséget nem is kapott meg és ezért a gyógyuláshoz vezető sokszor verejtékes utat megtennie nem kellett. A gyógyító orvostudomány azon ágában, melly a nő életviszonyaival foglalkozik és melyet szülészet-nőgyógyászatnak neveznek, a megelőzés immár több évtizedes multra tekinthet vissza. Már az 1914-18-as nagy háború idején keletkeztek intézmények, melyek anya-és csecsemővédelemmel foglalkoztak olymódon, hogy a gyermekhalálozás csökkentése céljából a csecsemők védelmét már akkor elkezdték, amikor még a világra sem jöttek. Igy fejlődött ki a szülés előtti, szülés alatti és szülés utáni gyermekvédelem, amelyek közül a két első tulajdonképpen a terhes és szülőnő védelmét foglalja magában. E tevékenység révén máris sok értékes eredményt könyvelhetünk el. Teljesen megelégedettek azonban nem lehetünk az elért sikerekkel. Ennek az az oka, hogy a nők széles rétegei nemcsak hogy nem ismerik, de nem is sejtik, azon veszélyeket, melyek fenyegetik őket. Ezért képtelenek egyéni és családi életükben a megelőzés tanának alapelveit megvalósítani. Pedig ennek elérésére nagy szükség van és a társadalom egyik legfőbb célja, hogy ez sikerüljön is. Közismert tény, hogy valamely nemzet ereje tagjainak számától és minőségétől függ. A nemzettagok száma akkora lehet, amilyen mértékben a nők önként, saját jószándékukból az anyaság fenkölt hivatásának betöltését vállalják. Az állam hatalmára és a társadalom minden tényezőjének összefogására van szükség, hogy az e téren felmerülő halaszthatatlan kérdéseket megoldjuk. A legfontosabb szerepek egyike a nőorvosé lesz, mikor feltárja a nő életének egyes szakaszait, megismerteti a velük kapcsolatos betegségek veszélyeit és rámutat azok megelőzésének lehetőségére is.
E könyvecskének, melyet több egyesület nőtagjainak ismételt kívánságára írtam, nem célja, hogy tudákosokat neveljen, sem az, hogy ennek alapján bárki önmagát gyógyítgassa vagy ismerősének tanácsokat adjon. Egyedül azt akarja elérni, hogy rámutasson sok alattomos veszedelemre, melyek a nő életét veszélyeztetik és amelyeknek kibővítése által, helyes életmód esetén megelőzhető és a segítségül hívott orvosi beavatkozással meg is gyógyítható.
Vissza