A nőgyülölő

Előszó

Körülbelül huszonöt éves volt akkor az ifju gróf. középtermetü, kissé szikár férfi, akinek fejalkatában és arczkifejezésében volt valami lelki és szellemi fensőbbség. meglátszott rajta, hogy magasabb rendü fajnak szülötte, olyan fajé, amely a legnagyobb foku kulturára képes és annak a fajnak is olyan kasztja szülte, amely nemzedékeken való folytonos előretöréssel haladt a faji tökéletesség felé. Ennek a szellemi tökéletességnek jelei ültek Imberido Aurél gróf arczán. Homloka magas volt és széles, szépen ivelt, orra finom egyenes, talán kissé hosszu, száját egyetlen ráncz sem szegélyezte. Nyilt, őszinte, barátságos arcz volt ez. Kurta fekete bajuszát megnyirva viselte, kis szakálla pedig harmonikusan tojásdaddá tette a fiatal ember arczát. Szeme és arczbőrének szine különben éles ellentétben volt vonásainak erélyességével. Szeme világoskék volt és tiszta, akár a hegyi tavaknak vize, arczbőre pedig akár nőinek lett volna mondható, annyira gyöngéd, sima volt.
Büszke főtartása, heves gesztusai, mély, firtató tekintete, amely akárhányszor zavarba is hozhatta azt, akinek szemébe mélyedt, továbbá a fiatal embernek diszkrét izléssel való öltözködése, mind jellemző volt rá nézve és ezek a jellemvonások összességükben idézték elő azt, hogy Imberido mindenkinek feltünt, aki szemben jött vele és aki egyszer látta, az egyhamar nem is feledte el ezt a nem mindennapi fejet. Vissza