A nőgyógyászat kézikönyve II. (töredék)

Előszó

Negyven évvel ezelőtt önálló nőgyógyászat még nem létezett és úgy látszott, hogy a szülészet is befejezett tudomány, hol újat produkálni csaknem lehetetlen; az exact búvárlat újabb módszerei még nem találták meg a kapcsolatot az emberiség e legrégibb tudományával. A gynaekologia oly szerencsés korszakban született meg a múlt század közepén, amikor a természettudományok általában és közöttük különösen az orvostudományok a legtermékenyebb idejüket élték. A félszázados alapozás ez időben hozta az első bőséges termést a pathologiai anatomia, a histologia és bakteriologia révén, melyeknek ez új tudomány, t. i. a gynaekologia, minden áldásában már bölcsőjében részesült, és mert már gyermekéveiben ezen biztos alapokra támaszkodhatott, érthető az a hihetetlen gyors fejlődés, mely pár rövid évtized alatt osztályrészeül jutott. Mi idősebbek még tanúi voltunk annak a mérhetetlen átalakulásnak, mely akkor kezdődött, mikor az aetiologiai irányzat az orvosbúvárlatban (Semmelweis, Pasteur, Lister nyomán) ide is bevilágított és tanúi voltunk a mérhetetlen haladásnak, amikor Semmelweisünk tanítása végre elismertetésre talált és büszkeséggel töltött el a látvány, hogy a gyermekágyi láz prophylaxisának tana miként tette meg diadalútját és hódította meg az egész tudományos világot. A gynaekologia mint önálló tudomány a múlt századnak 70-es éveiben kibontakozni a szülészet öléből és Hegar meg Kaltenbach «Operative Gynaekologie»-je 1874-ben az első kísérlet volt a szétszórtan fekvő tudománytöredékeknek szerves egésszé összefoglalására. Spencer Wells sikereinek híre az ovariotomia terén ebben az időben járta be a világot s mi most utólag világosan látjuk, hogy eredményeinek titka tulajdonképpen a sebészeti tisztaság útján gyakorolt öntudatlan asepsisben rejlett. Simpson, Scanzoni, Kiwisch, Marion Sims, Simon, Hegar, Péan, Keith, Schroeder meg Spiegelberg úttörő munkálkodása mindig emlékezetes marad e korból. A fejlődés e négy évtizedében 33 éve kért részt a budapesti egyetem II. számú női klinikája is; e könyv hivatott tanúskodni arról, hogy hazánkban is megvolt az igyekezet ez új tudomány fejlődésében a Nyugattal lépést tartani. A szülészet és testvértudománya, a nőgyógyászat, különösen sebészeti alapokon fejlődött azóta naggyá, párhuzamban egymással, de mégis divergálva, mert megdönthetetlen igazság, hogy tudományos nőgyógyászat szülészeti alap nélkül el sem képzelhető; hisz a nemzőszervek topikus viszonyainak, életműködéseik (pubertas, graviditas, partus, puerperium) szövődményeinek alapos ismerete és a kórképek helyes diagnostikája olyan ismeretkört tételez fel és olyan gyakorlatot követel, amelynek megszerzése egyedül és csakis szülészeti alapon lehetséges; ezért a szülészeti alap nélkül gynaekologizáló sebész lépten-nyomon legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik, mert kétségen felül áll néhai Leopold drezdai műtőterme egyik felírásának igazsága: «Indication ist Wissenschaft, Operation nur Technik.»
Törekvésünk volt lehetőleg mindig olyat írni, aminek helyességéről és igaz voltáról saját magunk meggyőződtünk, és le kellett mondanunk arról, hogy függő kérdések megvitatásába bocsátkozzunk. Ahol elégséges önálló tapasztalással nem rendelkeztünk, higgadt kritika alapján igyekeztünk a véleményünk szerint legjobbat az előtérbe állítani. Vissza