A Nobel-díjasok kislexikona

Fülszöveg

Alfred Nobel svéd vegyész, a zseniális feltaláló és autodidakta, aki apja munkáját folytatva robbanóanyagok felfedezésével szerezte vagyonát, végakaratában a következőképpen rendelkezett:
"Hagyatékom gondnokai által biztos értékpapírokban elhelyezett tőkém alapot képvisel majd, amelynek évi kamatai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották.
E kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb felfedezést vagy találmányt érte el; egy rész azé, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést érte el; egy rész azé, aki az irodalomban eszmei értelemben a legjobbat alkotta; egy rész azé, aki a legtöbbet vagy a legjobban működött közre a népek testvériségéért...
...Kifejezett akaratom, hogy a díjak odaítélésében a nemzetiség kérdése fel ne merüljön, így tehát a díjat a legméltóbb nyerje el, akár skandináv az, akár nem."
Az, hogy a közgazdaságtan az elmúlt évtizedek során igen fontos tudomány lett, arra indította a végrendelet mai végrehajtóit, hogy helyet adjanak e tudománynak is a díjazottak között. Így jött létre az "Alfred Nobel-emlékdíj", melyet a svéd állam alapított, s a díjakat nem a Nobel alapítványból adják ki. Erkölcsileg természetesen ez a díj azonos értékű a Nobel-díjjal, így a díjazottak szerepelnek kötetünkben (1969-től, a díj alapításától).
Bár a végrendelet végrehajtása rengeteg vitára adott alkalmat és - joggal - bírálják évről évre a díjak odaítélését, tény, hogy a Nobel-díj valamiképp tükrözi századunk tudományos és művészeti arculatát. Ennek jobb megértéséhez kívántunk segítséget adni lexikonunkkal, mely először 1974-ben jelent meg. Jelenlegi, második kiadásunkban az 1901-1984-ig Nobel-díjat nyert alkotók munkásságát mutatjuk be. Vissza