A nő ösztönélete (rossz állapotú)

Előszó

A magyar tudományos irodalom még nem rendelkezik olyan összefoglaló munkával, mely a nő nemi és szerelmi életével a freudi pszichoanalízis szemüvegén keresztül egyöntetűen foglalkozott volna. Az aránylag nagy beteganyag, mely különösen az utolsó két esztendőben rendelkezésemre állott, annyi gyakorlati és elméleti ismeret birtokába juttatott, hogy a férfi nemi életének ismertetése és taglalása után a sokkal bonyolultabb és eddig rejtettebb: a női is sorra kerülhet. Azt hiszem, hogy hasznos munkát végzek, ha sikerül megmutatnom, hogy a tudatpszichológia ma már kielégületlen meghatározásait elhagyva, miként sikerül a női lélek eddig ismeretlen területeire behatolni és az elénk halmozódó problémákra az eddigieknél korrektebb és elfogadhatóbb feleletet nyerni.
Míg az idegennyelvű irodalom minden tudományos béklyótól menten, szabadon foglalkozhatott a nő nemi és szerelmi életével, addig nálunk a nővel mint szexuális lénnyel a tudomány úgy bánt, mint egy veszélyes robbantó anyaggal, tabuval, melyhez még tárgyilagosan sem, a becsületes szándék merészségével sem szabad hozzányúlni. Ez az álláspont megbosszulta magát. A nők mérhetetlen szenvedése, melynek eddig csak az orvosi rendelő négy fala volt néma hallgatója, kikívánkozik a tudományos nyilvánosságba. Meg kell kísérelnünk, már amennyire ilyen nehéz kérdésben lehetséges, hogy a meglevő bajokon lassanként segítsünk, illetve őket megelőzzük. Nem szabad félni az igazság feltárásától, a valóság megtekintésétől, ha az a tudomány fegyvereivel, annak eszközeivel és a segítségnyújtás jegyében történik. Vissza