Előszó
A nő ösztönélete
A magyar tudományos irodalom még nem rendelkezik olyan összefoglaló munkával, mely a nő nemi és szerelmi életével a freudi pszichoanalízis szemüvegén keresztül egyöntetűen foglalkozott volna. Az aránylag nagy beteganyag, mely különösen az utolsó két esztendőben rendelkezésemre állott, annyi gyakorlati és elméleti ismeret birtokába juttatott, hogy a férfi nemi életének ismertetése és taglalása után a sokkal bonyolultabb és eddig rejtettebb: a női is sorra kerülhet. Azt hiszem, hogy hasznos munkát végzek, ha sikerül megmutatnom, hogy a tudatpszichológia ma már kielégületlen meghatározásait elhagyva, miként sikerül a női lélek eddig ismeretlen területeire behatolni és az elénk halmozódó problémákra az eddigieknél korrektebb és elfogadhatóbb feleletet nyerni.
Míg az idegennyelvű irodalom minden tudományos béklyótól menten, szabadon foglalkozhatott a nő nemi és szerelmi életével, addig nálunk a nővel mint szexuális lénnyel a tudomány úgy bánt, mint egy veszélyes robbantó anyaggal, tabuval, melyhez még tárgyilagosan sem, a becsületes szándék merészségével sem szabad hozzányúlni. Ez az álláspont megbosszulta magát. A nők mérhetetlen szenvedése, melynek eddig csak az orvosi rendelő négy fala volt néma hallgatója, kikívánkozik a tudományos nyilvánosságba. Meg kell kísérelnünk, már amennyire ilyen nehéz kérdésben lehetséges, hogy a meglevő bajokon lassanként segítsünk, illetve őket megelőzzük. Nem szabad félni az igazság feltárásától, a valóság megtekintésétől, ha az a tudomány fegyvereivel, annak eszközeivel és a segítségnyújtás jegyében történik.
A férfi ösztönélete
Úgy érzem, hogy emberszemléletem, «A nő ösztönélete» című könyvem megjelenése óta, szabadabb lett. Az új évek mélyebb meglátásokat hoztak és ezzel egyúttal a megismertek világosabb fogalmazását is.
A könyv a férfiről szól és természetesen nem számít arra, hogy mindenkinek az igényeit ki fogja elégíteni. Az életnek azt az oldalát rajzolom meg benne, melyet foglalkozásom révén megláthattam. Nem vagyok elfogult, ha azt hiszem, hogy a legfontosabb oldalát. Az ösztön alatt az életösztönt értem, mely legérzékenyebben a szexualitás felől mutatkozik. Az ösztön mindig ugyanaz marad, akár szociális, akár szexuális oldaláról nyilatkozik meg, de az utóbbi az a kötőanyag, mely embert emberrel összeköt és ezzel szociális tényezővé is válik. Egyelőre nincs okunk eltérni ama meggyőződésünktől, hogy a szociális energiák forrása ugyancsak a szexuális. Igy, ha megismertük az utóbbit, megismertük vele a megelőzőt is. Ezért nem adhattam a könyvnek «A férfi nemi élete» cimet, mert nem csak azzal foglalkozik, hanem azzal is és azon keresztül ama egyéb erőkkel, melyek az ember sorsát alkotják.
Szociális céljai mellett, a könyv, tisztán orvosit is szolgál: mindama betegségek meggyógyíthatóságáról bizonyságot ad, melyek mögött a szexuális ösztön által okozott konfliktusok vannak és így kiegészítője a régebben megjelent «A férfi impotenciája és annak gyógyítása» című könyvemnek. A könyv korrektúrájáért Hajnal Richárd dr. kollégámnak ez úton is kifejezem hálás köszönetem. Ugyancsak hálás köszönetemet fejezem ki May Béla úrnak, aki nagy előzékenységgel vállalkozott immár negyedik önálló munkám kiadására.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal