Előszó
Amikor évkönyvünket a nyomdába adjuk, májusi kék az égbolt, s gyermeküket a tavaszi napfényben sütkéreztető anyák elgondolkodó szemmel kísérik a galambok röptét. A békéért aggódik a jövőt féltő...
Tovább
Előszó
Amikor évkönyvünket a nyomdába adjuk, májusi kék az égbolt, s gyermeküket a tavaszi napfényben sütkéreztető anyák elgondolkodó szemmel kísérik a galambok röptét. A békéért aggódik a jövőt féltő emberiség. S a béke-világközgyűlésre készült Prága, várja a békéért cselekvően küzdőket. Népünk éli megszokott életét. Ballagó, érettségiző, felvételiző diákok izgalmáról, termést vigyázó földművesszövetkezetekről, kitüntetett dolgozókról, a 20. Jókai-napokról, termékük minőségét figyelő üzemekről, csengő énekszóban tudásukat összemérő gyermekekről ír az újság. Életünk örömteli gondját-dolgát intézve fel-felütjük fejünket, ha a fegyverkezés, a rakétatelepítés újabb híreit, államfők nyilatkozatait halljuk a megegyezésről, a leszerelésről, enyhülésről vagy újabb kardcsörtetésről.
Jó lenne tartósan a tiszta égbolt, a napsütés derűjében élni. Biztonságban, nyugalomba. Abban a tudatban, hogy békénket nem fenyegeti veszély, hogy gyermekeink arcára nem vetül soha a háború árnyéka. E kettősség, szocialista társadalmunk, hazánk törekvéséből fakadó belső biztonságunk tudata, s a világból felénk sugárzó veszély határozza meg érzéseinket, cselekedeteinket. Tudunk - megtanultunk - örülni. Dolgozni és ünnepelni. Jó lenne több figyelmet, időt fordítanunk belső világunk szépítésére, emberi kapcsolataink nemesítésére, megerősítésére. Jó lenne bátor és tiszta emberi példákon történelmet idézni. Vallomásokat hallgatni a szülőföldről, a szabadságról, a családról, s okosabbá, jobbá válni - ilyenné nevelni gyermekeinket - általa.
S munkánkhoz, cselekvő életünkhöz több derűt, játékos kedvet csiholni szellemi javainkból merítve. Kényelmesen és ízlésesen berendezett otthonunkban hasznosan, örömet adó harmóniában élni családunkkal, önmagunkkal.
Vissza