Előszó
Részlet a könyvből:
"Akna robban.
Ablaküveg, fal, bútor szilánkokban fröccsen szét, egy szilánk emberhúsba vág, kiáltás hangzik, léptek dobognak, aztán hirtelen csönd lesz, csak a robbanástól...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Akna robban.
Ablaküveg, fal, bútor szilánkokban fröccsen szét, egy szilánk emberhúsba vág, kiáltás hangzik, léptek dobognak, aztán hirtelen csönd lesz, csak a robbanástól felkavart porfelhő örvénylik még egy ideig.
A pillanatnyi csöndben a ház nagy kapuja kinyílik és három férfi lép ki rajta. Középen egy civil, mellette kétoldalt egy-egy katonatiszt. A civil fehér zászlót tart a kezében. Nyugodtan lépkednek mind a hárman. Kiegyenesedve határozottan. A nagy tér üres, lelket se látni sehol és körös-körül minden üres, az utcák, a házak kapui, az ablakok, mintha halott városban lépkednének ezek a férfiak, mintha már senki sem élne, csak ők, mintha -
Éles kattogás hasítja át a csöndet, a középső férfi összeesik, aztán a másik, aztán a harmadik, már a földön feküsznek, de még kattog a fegyver és az elnyúlt testek még rángatóznak a beléjük csapó golyóktól.
Ekkor már halottak, de az arcuk még emberarc. Ha most hajolna föléjük az anyjuk, megismerné őket. Vonásaikon ott torzul a halál döbbenete, kezük görcsbe rándulva markolja a követ, de homlokukon még rajta van az élő gondolat nyoma.
Egy óra múlva már nincsenek vonásaik, és nincsen homlokuk."
Vissza