Fülszöveg
Az egész tanításnak a nevelés szolgálatában kell állnia. Tulajdonképpen nevelünk, és bizonyos módon az oktatást is
arra használjuk, hogy neveljünk. Magából az életből tanítunk és nevelünk. A világ feladja a rejtvényeket, de itt áll
az ember. Az ember a szintézis, az összefoglalás, és rajta
keresztül lehet eljutni a világ rejtélyeinek megoldásához.
Az embert azonban még nem ismerjük helyesen. Itt kell újrakezdenünk. Ez az a válasz, amely visszairányít a kezdethez. Meg kell ismernünk az embert, aki válaszként szolgál
számunkra. így mindig újra rejtélynek kell éreznünk magunkat. Minden új ember egy rejtély, amelyen dolgoznunk kell.
A tanárnak olyan tudományra van szüksége, amelynek
alapján szeretheti az embereket, mert mindenekelőtt saját
tudását, saját megismerését kell szeretnie. A Waldorf-tantestületnek nincs elkülönített pedagógiája és didaktikája,
hanem világnézete van, amely folyamatosan úgy irányítja,
hogy miközben megtanulja megismerni az embert, ösztönös nevelési...
Tovább
Fülszöveg
Az egész tanításnak a nevelés szolgálatában kell állnia. Tulajdonképpen nevelünk, és bizonyos módon az oktatást is
arra használjuk, hogy neveljünk. Magából az életből tanítunk és nevelünk. A világ feladja a rejtvényeket, de itt áll
az ember. Az ember a szintézis, az összefoglalás, és rajta
keresztül lehet eljutni a világ rejtélyeinek megoldásához.
Az embert azonban még nem ismerjük helyesen. Itt kell újrakezdenünk. Ez az a válasz, amely visszairányít a kezdethez. Meg kell ismernünk az embert, aki válaszként szolgál
számunkra. így mindig újra rejtélynek kell éreznünk magunkat. Minden új ember egy rejtély, amelyen dolgoznunk kell.
A tanárnak olyan tudományra van szüksége, amelynek
alapján szeretheti az embereket, mert mindenekelőtt saját
tudását, saját megismerését kell szeretnie. A Waldorf-tantestületnek nincs elkülönített pedagógiája és didaktikája,
hanem világnézete van, amely folyamatosan úgy irányítja,
hogy miközben megtanulja megismerni az embert, ösztönös nevelési impulzusokat kap, és a nevelést illetően ismét
naivvá válik.
Az ember általában csak a pillanatnak él. Arról van szó,
hogy megtanuljunk élni az időben az egész élet folyamán.
Akkor a szellemi világ átlátszóvá válik számunkra, és ha
testünk ezen a módon átlátszóvá válik, akkor valóban a
szellemi világot látjuk magunk körül.
Vissza