Fülszöveg
A könyv szerzője - Goda Imréhez hasonlóan - műhelytitkokat kutat, ám ő nem az irodalomtanár, hanem a nevelés műhelyében folytatott vizsgálatokat, felméréseket. A nézőpontok elkülönböződnek. Dr. Horváth Mátyás most is kitart a "tantárgypedagógia" megjelölés mellett. Vagyis a tanítás-tanulás révén megvalósítható nevelést hangsúlyozza. Az elvek a szabályok mellett azonban a választhatóságot, a lehetőséget tartja szem előtt.
A 15 fejezetből álló kézirat iskolatörténeti bevezetőivel, illetve a pedagógiai sajtó történetének áttekintésével kezdődik. A hagyomány bevonása nem öncélú történetiséget jelent. Különösen jelentősek a szabadkai gimnázium előzményeinek ma is "jelentős" adatai. A következőkben a módszer és módszeresség, a módszertani lehetőség a "kultúráltság" vonatkozásai kerülnek előtérbe. Most azonban nem a módszerész, hanem a nevelő és tudós szólal meg, aki a kiválasztott eljárásokat a "túli" perspektívájából szemléli. Az értékelés, az eredmény, valamint a tágabb környezeti...
Tovább
Fülszöveg
A könyv szerzője - Goda Imréhez hasonlóan - műhelytitkokat kutat, ám ő nem az irodalomtanár, hanem a nevelés műhelyében folytatott vizsgálatokat, felméréseket. A nézőpontok elkülönböződnek. Dr. Horváth Mátyás most is kitart a "tantárgypedagógia" megjelölés mellett. Vagyis a tanítás-tanulás révén megvalósítható nevelést hangsúlyozza. Az elvek a szabályok mellett azonban a választhatóságot, a lehetőséget tartja szem előtt.
A 15 fejezetből álló kézirat iskolatörténeti bevezetőivel, illetve a pedagógiai sajtó történetének áttekintésével kezdődik. A hagyomány bevonása nem öncélú történetiséget jelent. Különösen jelentősek a szabadkai gimnázium előzményeinek ma is "jelentős" adatai. A következőkben a módszer és módszeresség, a módszertani lehetőség a "kultúráltság" vonatkozásai kerülnek előtérbe. Most azonban nem a módszerész, hanem a nevelő és tudós szólal meg, aki a kiválasztott eljárásokat a "túli" perspektívájából szemléli. Az értékelés, az eredmény, valamint a tágabb környezeti összefüggések, a javíthatóság kérdései foglalkoztatják.
A kommunikáció újabb eredményei érvényesülnek az adatok feldolgozásakor. A szerző mind az általános iskolások, mind pedig a középiskolások körében végzett felméréseket. Újdonságot jelent az olvasásszociológiai kutatások és fogalmazásjavítások kérdéskörének sajátos aspektusából való megközelítése.
A fogalmazások értékelésének módszerei, lehetőségei mintegy negyven éve igazolják a szerzőt. Vizsgálatai alaposak és "rétegzettek". Az adatok elemzése alkalmat ad a fogalmazások/írásbeli dolgozatok "gondolkodáslélektani" összefüggéseinek feltárására. A szókincs, a szófajok - a nyelvhasználat szempontjai mellett - sajátos kétnyelvű környezetünk hatása is a vizsgálatok középpontjába kerül. A nyelvromlás apró jeleire is fel kell figyelnie a nevelőnek. A szerző a középiskolákban az értekezés műfaját tartja a legjelentősebbnek, a források megjelölését viszont hiányolja az átnézett munkákból. Az utóbbi az önképzés és az egyetemre való felkészülés szempontjából jelentős. A nevelés nyitottságának elve ezzel is kiemelkedik.
A könyv értékes adatokat közöl a délvidéki oktatás hagyományairól és a közelmúlt tanítási stratégiájának sikereiről, illetve kudarcairól. A gyermekközpontúság, a kreativitásra nevelés, korszerűsítő törekvések a szerző gondolkodásának legfontosabb elvei.
Vissza