A nevelés alanyi feltételei

Tartalom

Előszó 5
1. Bevezetés 7
1.1. Elvi-módszertani meggondolások 7
1.2. A pedagógia nyelve 10
1.3. A remény elve és felelőssége 11
1.4. A fejlődésprobléma. Az ember lényegi konstitúciója és a nevelés 13
2. Az általános antropológia mint a pedagógia alapvetése 17
2.1. A hagyományos kérdésfelvetés: a léttől a legyenhez. Az emberkép problémája 17
2.1.1. Antropológiai kezdemények a klasszikus polgári pedagógiában 22
2.1.2. A perszonális pedagógia antropológiai kiindulópontja 25
2.2. Az antropológiai törekvések rendszerezése a pedagógián belül 29
2.2.1. Perszonális kezdeményezések - Az ember mint személy 31
2.2.2. Fenomenológiai kezdeményezések - Az ember „nyitott kérdés" 34
2.2.3. Társadalomorientált kezdeményezések - Az ember, aki a társadalomra vonatkoztatva konstituálja magát 38
2.2.4. Integrációs tudományi törekvések. Az ember - a tudományos tételrendszerek spektrumában 41
3. A pedagógiai antropológia mint a pedagógia integrációs, alapozó és legitimációs diszciplínája 45
3.1. Az antropológia szisztematikus betagolása a képzéselméletbe - a „pedagógiai embertan" 47
3.2. A perszonális indíttatású és a fenomenológiai-szellemtudományi alapvetés sajátos szimbiózisa és kombinációi 55
3.2.1. A személy mint a nevelés antropológiai vonatkoztatási instanciája 55
3.2.1.1. A perszonális modern körülírása 55
3.2.1.2. A perszonalitás egységes fogalma és jelentősége 64
3.2.2. Fenomenológiai és perszonális mozzanatok a szellemtudományi pedagógia alapvetésében 65
3.2.3. A perszonális - más emberinterpretációk függvényében 68
3.2.3.1. Az összevetés ismérvei 68
3.2.3.2. A perszonális mint abszolút és relatív lét 69
3.3. A társadalomtudományi kritika és a tudományelmélet pedagógiai konnotációi. Az antropológiai alap és a „neveléstudomány" 75
3.4. A pedagógiai antropológia és a pedagógiai gyakorlat 82
4. A nevelés alanya 87
4.1. A racionalitás és a moralitás szerepe a nevelés alanyának értelmezésében: az ember - általános vagy különös? 87
4.2. A szubjektum pozíciójának változása 94
4.3. Identitás - a nevelés antropológiája az általános és különös identitás viszonylatában 98
4.3.1. A személyes identitás mint nevelési-képzési cél 98
4.3.2. Az identitás mint „az individuumot és a személyt helyettesítő formula" 104
4.4. Identitás és képzés 116
4.5. Identitás helyett erkölcsiség 125
4.5.1. A polgári és a késő polgári erkölcsiség különbsége 125
4.5.2. A különös erkölcsiség mint a személy konstitúciója 128
5. Az értelmes életre nevelés a neveléstudományi önreflexióban 131
5.1. A perszonális alapozású nevelési felfogások optimizmusa. Az értelmes életre nevelés esélyei 131
5.2. Az antropológiai alapozást mellőző pedagógiai felfogások a nevelési perspektíva alakulásáról 136
5.3. Iskolapedagógia és nevelési perspektíva 139
5.4. A neveléstudományi reflexió az optimista perspektívákról 141
Összefoglalás 146
Jegyzetek 150

Témakörök