A neurotraumatológia alapvonalai

Fülszöveg

Dr. Büki András, egyetemi tanár. 1990-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerzett általános orvosi diplomát. 1996-ban idegsebészetből, 201 l-ben klinikai onkológiából szakvizsgázott. Az MTA és a Virginia Commonwealth University ösztöndíjasaként a diffúz axonális károsodás kóreredetét kutatta 1997 és 1999 között. 1999-ben védte meg PhD-disszertádőját, 2006-ban habilitált, 2012 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 2000-ben az Európai Idegsebészeti Társaságok Szövetségének (EANS) Aesculap nagydíját nyerte el, 2007 óta az EANS posztgraduális oktatásában tevékenykedik, 2011 -tő! az EANS pénztárnoka, illetve a European Brain Injury Consortium vezetőségi tagja. 2014-ben az International Neurotrauma Society kongresszusát szervezte Budapesten, ahol a Társaság elnökévé választották. A Frontiers in Neurotrauma és a Journal of Neurotrauma szerkesztőségi tagja. 2002 óta a Magyar Idegsebészeti Társaság tiktára, 2014 óta a Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinika... Tovább

Fülszöveg

Dr. Büki András, egyetemi tanár. 1990-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerzett általános orvosi diplomát. 1996-ban idegsebészetből, 201 l-ben klinikai onkológiából szakvizsgázott. Az MTA és a Virginia Commonwealth University ösztöndíjasaként a diffúz axonális károsodás kóreredetét kutatta 1997 és 1999 között. 1999-ben védte meg PhD-disszertádőját, 2006-ban habilitált, 2012 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 2000-ben az Európai Idegsebészeti Társaságok Szövetségének (EANS) Aesculap nagydíját nyerte el, 2007 óta az EANS posztgraduális oktatásában tevékenykedik, 2011 -tő! az EANS pénztárnoka, illetve a European Brain Injury Consortium vezetőségi tagja. 2014-ben az International Neurotrauma Society kongresszusát szervezte Budapesten, ahol a Társaság elnökévé választották. A Frontiers in Neurotrauma és a Journal of Neurotrauma szerkesztőségi tagja. 2002 óta a Magyar Idegsebészeti Társaság tiktára, 2014 óta a Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinika igazgatója.
Dr. med. habil. Szeifert György, a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti Tanszékének egyetemi magántanára, a Péterfy Baleseti Központ Idegsebészeti Sérültek Osztályának osztályvezető főorvosa. Pályafutását a Debreceni Egyetem Kórbonctani Intézetében kezdte, majd a legendás hírű Amerikai úton, Budapesten, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben folytatta. A „Neurotraumatológia" reguláris kurzus hazai elindítója a Semmelweis Egyetemen. Öt évet dolgozott külföldön: Angliában Sheffieldben, az USA-ban Chalottsville-ben és Pittsburgh-ben, Brüsszelben, valamint Kínában, ahol elsősorban gamma-kés sugársebészettel foglalkozott. Hazatérve a neurotraumartológiai ellátás szolgálatát tekintették fő feladatának. A hagyományos„ldegsebészetl Karácsonyi Orgonakoncertek"egyik szervezője és előadója.
A neurotraumatológia a modern idegsebészet és a baleseti sebészet fejlődése során létrejött új diszciplína. Kialakulása jól reprezentálja az ismeretek sokasodásával, a diagnosztikai és perioperatív lehetőségek fejlődésével megvalósuló szakirányú fejlődést s az ezek révén megvalósuló specializálódás! tendenciát. Mint minden hasonló szakterület kialakulása, fejlődése során, itt is gyorsan gyűlnek a tapasztalatok, szaporodnak a publikációk. Éppen ezért rendkívül fontos azok kritikus elemzése, rendszerezése s a napi gyakorlat szempontjából történő áttekintése. Ebben nyújt segítséget Büki András és Szeifert György munkája, mely hiánypótló mű a magyar szakirodalomban. Bár a könyv címe szerényen csak alapvonalakat jelöl meg, de a könyv felépítése, tárgyalási módja törekszik a téma jelentőségéhez mért magasabb szintű ismeretek bemutatására is. A hazai ellátásban legnagyobb gyakorlatot szerzett kiváló szakemberek tárgyalják a letisztult és a legújabb neurotraumatológiai ismereteket. A történeti áttekintésen túl a patofiziológia, diagnosztikai lehetőségek, terápiás megfontolások és technikák, ápolási kérdések és a rehabilitáció mellett mindezek szervezési kérdései és az országos szintű ellátás problémái is tárgyalásra kerülnek. A craniocerebralis sérülések mellett a gerincsérültek ellátását hasonlóan részletezett, didaktikus formában tekintik át a szerzők. Ismerve a neurotraumatológiai ellátás súlyát a napi gyakorlatban, biztos vagyok abban, hogy a szerzők munkájának kiválóan felépített szerkezete nemcsak az idegsebészeti orientációval rendelkező szakemberek, hanem minden baleseti sebész számára hasznos vezérfonallá teszi könyvüket. A szakképzési program s a továbbképzés számára olyan összefoglaló ismeretanyagot biztosít, mely segít meghatározni a szerzők által a címben megjelölt„alapvonalakat". (Hangody László) Vissza