A népvándorlás kora Belgiumban és Magyarországon

Előszó

A népvándorlás a kevésbé ismert korszakok egyike Európa történetében. A római kor és a középkor metszőpontjában lévén sokáig mostohán bántak vele mind az egyik, mind a másik korszak történészei. Pedig lényeges pont ez, amely nemcsak egy nagy korszak végét jelentette, hanem az új kezdetét is, új politikai, gazdasági és társadalmi struktúrákkal, amelyekből a modern államok keletkeztek. Ekkor jöttek létre a jelenlegi Európa nyelvi határai, ekkor születtek új művészi kifejezési formák, az antik alapot új „barbár" elemekkel gazdagítva.
Ennek a kiállításnak nem célja, hogy megvilágítsa azt a kort, amelyet az angolszászok nem ok nélkül hívnak „sötét korszak"-nak (dark age). Célja mindössze bemutatni néhány tanulságot, felvetni bizonyos közeledéseket, összehasonlításokat és új gondolatokat támasztani. Azt reméljük, hogy ez a kiállítás, a maga szerény eszközeivel hozzájárulhat annak a múltnak megismeréséhez, amelynek örökösei vagyunk és talán hozzásegít saját mivoltunk felismeréséhez.
Immár hagyományos nézet szerint a népvándorlás, amely a nyugat-római császárságot elpusztította a IV. század végén kezdődött, amikor a hunok betörtek Kelet-Európába és a VII. században ért véget. Valójában azonban már a III. század közepétől fogva germán „barbárok" lépték át a Dunát és a Rajnát, kifosztották Thráciát és Galliát s e területeken egy időre véget vetnek a „pax romana"-nak. Vissza