A népszínház

Előszó

Ez idei október 15-én telik be kerek ötven esztendeje, hogy a Népszínház fölépült és megnyitotta kapuit a fővárosi közönség előtt. Verő György jeles írótársunk, aki mint színműíró is és mint zeneszerző is, annak idején részese volt a Népszínház dicsőséges napjainak, ez alkalomra megírta jelen könyvet a Népszínház történetéről. De a munka nagyon fényesen kiemelkedik a szokásos alkalmi művek sorából, fentartás nélkül joggal mondhatjuk a fővárosi magyar, sőt az országos színészet monográfiájának. A könyv gazdag tartalma, a szerzőnek megírására való kétségtelen hivatása és illetékessége, írói készsége, a színházak, a színészet, a színműírás érdekeivel szoros kapcsolatban lefolyt élete, tárgyának ismerete és rajongó szeretete, tapasztalatainak gazdag tárháza: mind tiltakozik az ellen, hogy könyve értékét és érdekességét korlátozza az a körülmény, hogy a Népszínház épülete ma immár nem szorosabban vett eredeti hivatását szolgálja. Ennek a színháznak a főváros kultúrai életében, nemzeti érzésének felgyújtásában, magyarosságában oly korszakos szerepe volt, hogy ha soha sem is találna (quod Deus avertat) - eredeti rendeltetése értelmében feltámadni, hatása, szolgálata e nemzet életéből soha ki nem lesz törülhető. Azok az érdemes férfiak, akik munkája varázsolta elő úgyszólván semmiből ezt a gyönyörű intézményt, mind nagy szerepet játsztak vagy a főváros, vagy az ország, némelyik mind a kettőnek a dolgában, de életük nagy cselekedetének tartom, hogy a Népszínházat létrehozták. Ezek - egy népgyűlés megbízásából - nyervén a mandátumukat: Steiger Gyula, Lipthay Béla báró, Tavaszy András, Podmaniczky Frigyes, akik a költségeket előteremtették, az építést vezették, igazgatót állítottak az élére, a felügyeletet gyakorolták rajta, amíg át nem adták a fővárosnak. Az én jogcímem ahhoz, hogy e szép és derék könyvhöz előszót írjak, az, hogy én voltam hat éven át a színház első igazgatója. Én vettem át mint új feladatot - egy fővárosi Népszínház megszervezését s megindítását. Átvettem úgyszólván pólyáiban, átvezettem gyermekbetegségein, tanítottam járni s mikor felserdült, mint gyönyörűen megtermett, serdült ifjat átadtam első utódomnak, Evva Lajosnak, akinek kezében csodás virágzásnak indult s azt lehet mondani, a színészvilágban európai hírre és becsületre tett szert.
Ez a könyv elmondja azt is, a mi Evva Lajos utódai alatt történt.
Verő Györgynek ez a könyve méltó emléke a Népszínház intézményének, azoknak, akiknek részük volt aránylag rövid, de annál dicsőbb pályafutásának és méltó emléke lett magának Verő Györgynek, aki maga is tényezője volt e ház dicsőségének.
Budapest, 1925 szeptember havában.
Rákosi Jenő. Vissza