A népoktatási törvény megvalósulása a Magyaróvári /ezt megelőzően a Mosoni/ járásban 1868-1918 között

Előszó

Szeretettel ajánlom az Olvasónak dr. Karácsony István darnózseli iskolaigazgató munkáját, amely egy jóval bővebb doktori értekezés szűkített változata. Több jó okom van erre. Az idén van az Eötvös-féle népoktatási törvény megalkotásának 12o. évfordulója. Eötvös József miniszter e törvénnyel a művelt világ élvonalába emelte a magyar népoktatást annak ellenére, hogy nem valósult meg minden előírása. Rendkívül figyelemre méltó azonban, hogy a kiegyezés utáni Magyarország legsürgősebb teendői közé sorolta a népoktatás ügy rendezését, színvonalának emelését. E törvény alapelvei és szelleme kulturális örökségünk legnemesebb hagyományai közé sorolhatók, ma is példamutató lehet számunkra. Elég, ha csak a nemzetiségek anyanyelvi iskoláztatásának biztosítására utalok, amely a háromnyelvű, három nemzetiségű Moson megyében a gyakorlatban is megvalósult.
Második jó okom az ajánlásra, hogy mind a téma, mind a szerző helyi, szűkebb hazánkra vonatkozó, illetve ez .utóbbi itt élő gyakorló pedagógus. Elődeinkre büszkék lehetünk, s öntudattal vállalhatjuk az örökséget, amit Major Pál monográfiájából idéz Karácsony István, s amit én is örömmel emelek ki e tanulmány elé: az tf188o-as évi népszámlálás szerint: ... az írni és olvasni tudók arányát tekintve Moson megye volt az első Magyarország vármegyéi között, s a városok közül is csak Sopron előzte meg, Budapest és Pozsony utána következett."
Sokak szerint napjainkban válságban van az elhamarkodott reformokat is átélt oktatás. Nem szégyen tehát, sőt okos dolog a múlthoz fordulni tanulságért. Vissza