A nemzetközi szerződések értelmezésének alapvető kérdései

Előszó

A nemzetközi jog tudományában még mindig meglehetősen elterjedt az a nézet, hogy a régibb korokban az államközi kapcsolatok legfőbb szabályozója a szokásjog volt és a nemzetközi szerződés jelentősége csak az újabb időkben kezdett kidomborodni. Pedig a történeti és különösen a jogtörténeti kutatások már régen felderítették az ókor és a középkor államai között fennállott szerződéses kapcsolatok jelentős részét és ma világosan áll előttünk az a tény, hogy már az ókori államok is a szerződések egész hálózata révén rendezték egymás közötti ügyeiket. Ezek a szerződések az államközi kapcsolatok részkérdéseinek nagy tömegét szabályozták és így ma már kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzetközi szerződés az államok kapcsolatainak mindig legfontosabb rendezője volt.
A nemzetközi szokás nagyobb jelentőségét hangoztató nézet főként abban leli magyarázatát, hogy a szerződések a legújabb időkig kétoldalúak voltak, univerzális jellegű szabályok tehát csak szokásjog útján alakulhattak ki. A XIX. század második felében és még inkább a XX. században azonban a többoldalú szerződés elterjedésével és hatókörének állandó kiszélesedésével párhuzamosan a nemzetközi szerződések az univerzális szabályok kialakítása terén is egyre inkább háttérbe szorítják a szokásjog szerepét. Még fokozottabb mértékben áll ez az első szocialista állam megjelenése, majd a szocialista tábor kialakulása utáni időszakra, amikor is már alig volt elképzelhető, hogy a két ellentétes társadalmi-gazdasági rendszerbe tartozó államok spontán módon azonos gyakorlatot kövessenek és így közöttük a kapcsolatok szabályozásának úgyszólván kizárólagos eszközévé a nemzetközi szerződés volt. Vissza