A nemzetközi munkásmozgalom történetéből 2012

Előszó

A globális viszonyokban bekövetkezett válság az imperialista liberalizmus harminc éves korszakának véget vetett Ha az új korszaknak meghatározó vonása a hosszú adósság ciklus, ugyanakkor ezt az osztályok harca és a nagyhatalmak harca is jellemezte, amelyek mind determinálni fogják gazdasági és szociális kimenetelüket. Mindez új fejezetet nyit forradalmi tudományunkban és új harcokat is osztályszervezeteink számára.
Az 1990-es években a világ küzdelmeit Kína indította el újra, amely szemben állt a japán stagnálással és Európa és az USA újra-strukturálódásával. így azután a bérviszonyok és a jóléti viszonyok mind Kína a gyors felemelkedése összefüggésében érthetőek meg. Az új hatalmak kihasználták az olcsó munkaerő adta lehetőségeket. A régi hatalmak viszont a szociális kiadásokat lecsökkentették.
A hasonlóság az európai hatalmak, az USA és Japán újrastrukturálódása között nyilvánvaló. DE nem szabad megmaradnunk annál, hogy megállapítjuk ezt a nyilvánvalóságot. Az utóbbi húsz év folyamán az egyenlőtlen fejlődés megváltoztatta a hatalmak közötti helyzetet a világpiacon. Az Ázsiából érkező kihívás újfajta volt mind minőségében, mind mennyiségében. Európa új szövetségi rendbe tömörült és Amerika a válság alatt szembe kellett, hogy nézzen mindannak kiadásaival, mind pedig, mind pedig a pénzügyi egyensúlytalansággal. A hatalmak problémáit nem lehet azonosítani azokkal, amikkel az 1990-es években szembesültek.
1994-ben Arrigo Cervetto figyelmeztetett a jóléti viszonyok egyenlőtlen alakulására. Ez még tovább folytatódott és éleződött, amikor e hatalmak az eladósodás szakaszába értek. Cervetto ráirányította a figyelmet, hogy a jóléti viszonyokon belül harc indult meg és éleződött ki a munkaerő megfizetése, a munkaidő hossza, a társadalombiztosítás, az egészségügy, a dereguláció körül. Az egyenlőtlen fejlődés még inkább felgyorsult és elmélyült az ázsiai új hatalmak globális felemelkedése nyomán. Vissza