A nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században (dedikált példány)

Előszó

A XXI. században, hatalmas mértékben kiéleződtek az államok közötti és az államok keretei közötti egyenlőtlenségek. Ugyanakkor rendkívül kicsi az az összeg, amit a fejlett világ ad a fejlődőknek, és messze elmarad a 0,7%-os kötelezettség vállalástól. Jelenleg a GDP 0,2%-a körül van, és ennek egy jelentős része is csak néhány országnak jut. Ugyanakkor a nemzetközi kereskedelem és a magán pénzügyi szféra sem segíti kellő mértékben a fejlődést. Magyarországnak az ENSZ-, az EU- és az OECD-tagságából adódóan is kötelezettsége a nemzetközi fejlesztési együttműködésben való részvétel, vagyis a fejlődő (nálunk fejletlenebb) országok fejlődésének elősegítése, felzárkóztatásuk meggyorsítása. (Az említett nemzetközi szervezetek programjában ezt a tevékenységet magas fokú prioritásként kezelik.)
Az elmúlt másfél évtizedben az ENSZ által szervezett nagy nemzetközi konferenciák - többek közt a fenntartható fejlődésről, a fejlődés finanszírozásáról - határozatainak, valamint az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak (lásd a függelékben) az integrált és koordinált megvalósítása mellett az EU és az OECD is elkötelezte magát. Az EU 2001-ben politikai állásfoglalást (kommunikációt) adott közre a témában a „Hatékony partnerség építése az ENSZ-szel a fejlődés és a humanitárius ügyek területén" címmel, az Európai Bizottság 2004-ben pedig jelentést készített a Millenniumi Fejlesztési Célok végrehajtásáról (lásd a függelékben). Az EU a fejlesztési programok hatékony végrehajtása fontos feltételének tartja a projekteket tervező, irányító és végrehajtó „területi szakértők" közös képzését az ENSZ-szel és a fejlesztésben részt vevő más nemzetközi szervezetekkel, továbbá a személyzet cseréjét, közös toborzási szabványok kialakítását. Ez az egyik feltétele a hatékony ország-szintű segélyezés (tevékenységek szinkronizálása, szakértői szintű párbeszéd, koordinált akció a célországokban, a célországok meghatározása) megvalósításának. Vissza