A nemzetiségi oktatás szerepe a falusi iskolák visszaállításában

Előszó

A nemzetiségi oktatás szempontját azért érdemes külön vizsgálni, mert ez volt az egyetlen olyan hivatalos indok, amely felmentést adott az iskolák működéséhez megszabott létszámkorlát alól. A nemzetiségi lakosság anyanyelvű oktatáshoz fűződő jogait védő rendelkezések valóságos hatékonysága nem tárgya vizsgálatunknak - bár teljesen megkerülni sem lehetett -, függetlenül azonban ettől, a nemzetiségi karakterre való hivatkozás egyúttal olyan taktikai magatartásra adott lehetőséget, amely megmenthette az iskolát a körzetesítéstől, továbbá érvként szolgálhatott a körzetesített iskola rehabilitációjához.
Lássunk előbb néhány alapkérdést. A KSH adatai szerint mintegy 100 ember, a szövetségek becslése szerint mintegy 450 ezer hivatalosan elismert nemzetiséghez tartozó lakosa volt 1980-ban hazánknak. (A cigányság félmillió körül becsült létszámával jelenleg nem tartozik a teljes jogú nemzetiségek közé.) Bár a kétféle adat között igen nagy a különbség, még a 450 ezres lélekszám is alacsony az ország lakosságához képest. Nemzetiségiek 17 megyében élnek, a hivatalosan elfogadottnál több csoportra oszlik anyanyelvük, továbbá valamennyire érintetlenül - tehát regisztrálhatóan - elsősorban kisebb településeken laknak. Talán már ez a felsorolás is érzékelteti, hogy nehéz kérdésről van szó, s igen sok preferenciára van szükség, ha a politikai vezetés csak részlegesen is biztosítani akarja a nemzetiségi oktatáshoz fűződő emberi jogokat. Vissza