Előszó
Eötvös és a nemzetiségi kérdés
„[...] bizonyosan semmi sem veszélyesebb, mint midőn az államban egy bizonyos veszély ellen tökéletesen biztosítani akarjuk magunkat. Mint mindenben, úgy a...
Tovább
Előszó
Eötvös és a nemzetiségi kérdés
„[...] bizonyosan semmi sem veszélyesebb, mint midőn az államban egy bizonyos veszély ellen tökéletesen biztosítani akarjuk magunkat. Mint mindenben, úgy a nemzetiségi kérdésnél is bízni kell valamit a józanságra is, mert hol ez hiányzik, egészséges államszerkezet úgyis lehetetlen."
1865. április 15-én, húsvét vasárnapján, a család szenttornyai birtokán Eötvös újra kezdi négy hónapja félbeszakadt naplóját. Jelentősnek tarthatja e napot, hiszen négy bejegyzést is tesz.
„Itt írtam le utolsó napi jegyzetemet. Itt kezdem meg újra. Helyzetem a 4 hónap alatt nem változott. Gondjaim ugyanazok maradtak, bajaim nem kevesbedtek, de reményem sem, s az elhatározás, hogy azt, mit életem feladásának ismerek, tenni fogom. Ma végzettem iratomat a nemzetiségről, s vele kezdtem meg újabb tevékenységemet. A lapengedély megvan. Redakcióm rendezve. Körülbelül rendezve tervem is, melyet az első három hónapban követni fogok, a többi Isten kezében van. Hazánk oly rendkívüli helyzetben áll, hogy itt csak rendkívüli eszközök segíthetnek, s ilyen talán az, hogy valaki, ki egész életén át politikával foglalatoskodott, egész meggyőződését leplezetlenül adja elé. Merész feladás, hálátlan, de megkísértem, mert ha tudom is, hogy e mód nem az, melyen az egyén hatalomhoz vagy népszerűséghez jut, az eszme csak így juthat mindkettőhöz, s nekem, ki egész életemen át eszméknek szenteltem magamat, ez a fődolog."
Vissza