A Nemzeti Szinház története 1837-1841

Előszó

Minden nemzet színi kultúrájának és színpadi irodalmának a fellendülését a nemzeti színpad, a nemzeti színház megnyitásától számítják. Azonban ennek elérése majdnem minden nemzetnél a küzdelmek mérhetetlen sorát jelentette. Ezen küzdelmek és törekvések diadalrajutásában a királyi udvar és főurak pompa- és kultúra-szeretete jelentett döntő beavatkozást; ezért a megnyíló nemzeti színházak nagy része egyúttal kir. udv. színház is volt, vagy ilyesféle. Szükségesnek tartom ezt megemlíteni a magyar nemzeti színház történetével kapcsolatban, mert ezt nem a királyi, vagy főúri pompa-szeretet, hanem a nemzet, az ország nemessége, főleg a köznemesség s a vármegyék magyar nyelvszeretete alapította meg. Hogy közülük egyes férfiaknak mennyi elismerés jár a cél eléréséért, azt a történetíró illetékes megállapítani.
Európa majd minden országát századokon keresztül járták a kóborló angol, francia és később az énekes olasz színtársulatok. Sok helyen ezek adták az eszmét egy nemzeti színészet fejlesztésére. Az első ilyen kóborló társulatok (különösen az angolok) a művészetnek csekély jeleit viselték magukon, és inkább csak a népek szélesebb rétegét tarthatták publikumuknak. Lehet, hogy épen ezért voltak olyan közönségesek. A későbbi francia társulatok már a műveltebb francia ízlést és művészeti érzést terjesztik, természetesen hallgatóságuk is az ízlés és műveltség magasabb köreiből kerül ki. Míg a kóborló angol-szász komédiások inkább csak a rokon német és németalföldi területeken barangolnak, a francia társulatok megkapják az egyes országok és fejedelemségek udvarának kapukulcsait. Igy hamarosan divatos lett a királyi, fejedelmi, illetőleg a hercegi udvarokban egy francia színésztársulat tartása. Ez is bizonysága volt az udvar előkelőségének és tehetősségének. Vissza