A nemzeti összefogás kis kátéja

Előszó

Részlet:

"Oh áldott, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félre vezetni már"
(Dante: Isteni színjáték, Paradicsom, 19. ének, A sas szavai)
Dante Alighieri (Firenze, 1265-1321) "áldottnak", "boldognak" látta és hirdette Magyarországot az 1300-as évek elején, pedig már akkor elkezdődött a magyarság máig tartó, egyre súlyosbodó tragédiája. Dante az "Isteni színjáték" írásakor az "Oh áldott, boldog Magyarország!" felkiáltást Károly Róbert királyságának kezdetén írhatta le, vagyis akkor, amikor már kihalt az Árpád-ház és elkezdődtek a ránk annyira jellemző belviszályok, a nemzetpusztító testvérháborúk. Mégis, miért láthatta akkor Dante "áldottnak", "boldognak" Magyarországot? Ez a kérdés nyilvánvalóan megválaszolatlan maradt és marad örökké. De miért került ez az idézet ennek az ajánlásnak a címébe-? Csak nem akarja a szerző éppen most, amikor a tragédiaáradat a nemzethalál vízióját, mint elborzasztó valóságot vetíti elénk, "áldottnak", "boldognak" látni, láttatni Magyarországot? A tények ismeretében ez valóban képtelennek látszik, s mégis igaz! Valóban azért került a Dante idézet ennek az ajánlásnak a címébe, mert a szerző éppen most, a nemzeti tragédiasorozatunk legmélyebb pontján eszmélt rá, hogy Dante felismerése ma is, és remélhetőleg a jövőben is igaz. A szembetűnő ellentmondást azonban nyilvánvalóan fel kell oldani, mert csak így remélhető, hogy az életet választó, a nemzet jövőjéért aggódó összes magyar ember eljut erre a felismerésre. Vissza