A nemzeti klasszicizmus jegyében (dedikált példány)

Fülszöveg

Horváth János Eötvös Collegium-i, majd egyetemi tanítása és az Osiris Klasszikusok sorozatában megjelent életműve számos olyan oktatás-, irodalom- és művelődéstörténeti hagyományhoz kötődik, amelynek feltárása és közzététele fontos feladat. A kötet az életrajz rendjében haladva közli a művekben, noteszekben, feljegyzésekben, okiratokban, levelekben, emlékezésekben talált anyagot abból a szándékból, hogy megvilágítsa a kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert időszakokat.
A család és a bihari, érmelléki környezet, a debreceni kántus és a körmöcbányai reáliskola olyan indulást jelentett, amelynek egyszerre voltak személyes és irodalomtörténeti élményei. Egyetemi- tanulmányai a Gyulai Pál szemináriumában való elitképzés műhelyében való részvételt is jelentették számára, az Eötvös Collegium pedig meghatározta baráti és kollegiális körét, egész tanári és tudósi munkásságát. Első tanítványai közé tartozott Kodály Zoltán, Pais Dezső, Szabó Miklós és Szekfű Gyula; komoly szervező munkát... Tovább

Fülszöveg

Horváth János Eötvös Collegium-i, majd egyetemi tanítása és az Osiris Klasszikusok sorozatában megjelent életműve számos olyan oktatás-, irodalom- és művelődéstörténeti hagyományhoz kötődik, amelynek feltárása és közzététele fontos feladat. A kötet az életrajz rendjében haladva közli a művekben, noteszekben, feljegyzésekben, okiratokban, levelekben, emlékezésekben talált anyagot abból a szándékból, hogy megvilágítsa a kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert időszakokat.
A család és a bihari, érmelléki környezet, a debreceni kántus és a körmöcbányai reáliskola olyan indulást jelentett, amelynek egyszerre voltak személyes és irodalomtörténeti élményei. Egyetemi- tanulmányai a Gyulai Pál szemináriumában való elitképzés műhelyében való részvételt is jelentették számára, az Eötvös Collegium pedig meghatározta baráti és kollegiális körét, egész tanári és tudósi munkásságát. Első tanítványai közé tartozott Kodály Zoltán, Pais Dezső, Szabó Miklós és Szekfű Gyula; komoly szervező munkát folytatott a Magyar Irodalomtörténeti Társaság létrehozásában és működtetésében.
Csaknem három évig vett részt az első világháborúban. Társszerkesztője volt a Minervának, több mint négy évig vállalt szerkesztői szerepet a Napkeletben, akadémiai működésének műfajai pedig a bírálattól az emlékbeszédig terjedtek. Egyetemi tanításának jellemzésére rendelkezésre állnak az előadások, a vizsgáztatás és a szakdolgozati bírálatok jegyzetei, az előterjesztések és a tanári noteszek, valamint levelezése és a visszaemlékezések.
Felfogásának központjában az irodalmi műveltség, a studia humaniora története áll: ez az embereszmény nemcsak tanultsággal, hanem művelt viselkedéssel is jár. Az ízlés kulcsszó: nemcsak a műre, hanem az olvasóra is vonatkozik, s az író-mű-olvasó kapcsolatrendszerében az irodalom egyik célja a közönség, a közösség megteremtése, képzése, nevelése.
Horváth János 1948-ban önként ment nyugdíjba, mert szolidáris volt azokkal, akiket elbocsátottak. 1952 őszén az akkori irodalomfelfogással vitatkozott: hajlamot, tehetséget, különböző temperamentumokat - írta - semmiféle alaptörvényre nem tudunk visszavezetni. Visszavonulása nem jelentett remeteséget; számos kollégájának és tanítványának nyújtott segítséget egzisztenciális és szakmai tekintetben. Vissza