A nemzeti klasszicizmus Essay-irodalma

Előszó

Részlet a könyvből: Ha magyar nemzeti klasszicizmusról beszélünk, élesen el kell határolnunk az e fogalommal jelölt szellemiséget az antikizáló-klasszicista izléstől. Az antikizáló-klasszicista törekvések közös jellemzője a keresztény-európai és a görög-római szellem küzdelme, jelentkezzék bár ez a két sajátos lélek alapjában ellentétes erőinek belső harcában, vagy pusztán az antik jelmeznek, a klassziciizáló couleur locale-nak és az európai, monder tartalomnak összekényszerítésében. Nemzeti klasszicizmusunkban azonban meglehetősen háttérbe szorulnak az antik szellem erői. Az említett harc helyébe a sajátosan fajiés az európai kultúra küzdelme lép. Klasszikusnak nevezzük e még felidézendő szellemiséget, mert a legértékesebb faji teremtő erőket felszabadítva és egyesítve, nemzeti egyéniségünknek éppen azon vonásait juttatja kifejezésre, melyek ellentétben az ösztönös, démonikus, romboló erőkkel, a higgadtság, a józan belátás, a megtartás törekvéseit kpviselik. Ezáltal szimbolikus, példaadó életformává, művészetté válik.
Klasszicizmus ilyen értelemben, tehát nemzeti klasszicizmusunk is, több egyszerű ízlésformánál. "Ihletője a történeti magyarság kifejlett erkölcsi öntudata, irodalma pedig a magyar szellem quintessenciájának művészi megnyilatkozása." Európaiság és magyarság megnőtt erőinek lehetséges harmoniájával, monumentális európai formavilággal és halhatatlan magyar stílművészettel, európai szellem és szerves nemzeti hagyomány összefonódásával találkozunk itt: naív ízléssel, mely erélyes szellemével mégis átlelkesíti a körülötte lévő anyagot, hősi szellemmel, mely odaadó tisztelettel mégis meghajlik a természetes és egyszerű előtt, emberi, faji sajátossággal, mely egyszersmind az örök emberi mérték törvényszerűségébe kapcsolódik. Vissza