A nemi felvilágosítás

Előszó

A két világháború forradalmi változásokat hozott társadalmi életünkben. Minden megváltozott, csak egyben maradtunk a régiek. A nemi életünkkel kapcsolatos problémákat még mindig sűrű homály födi. Elismerjük és tanítjuk, hogy vannak szerveink: szívünk, tüdőnk, lépünk, májunk, vesénk stb., de ha nemi szerveinkről van szó - zavarba jövünk, elhallgatjuk őket, úgy érezzük, erről "nem illik" beszélni. Ha a kisgyerek ártatlan kérdéseket tesz föl, például, a nemi szervekre vonatkozólag, az anya zavarba jön, elpirul, leinti a gyereket, pirongatva. "Csúnya" dolog erről beszélni. Az általános iskolák hetedik osztályában az embertan előadója is a "csonka" embert mutatja be: mindene van szegénynek, csak nemi szervei hiányoznak!
Azt remélik a nevelők, hogy a nemek iránti érdeklődés elnyomásával, eltitkolásával megőrzik a gyermek "ártatlanságát", tehát tudatlanságban tartják. Azt gondolják, hogy ezzel tartózkodóvá teszik. De ennek éppen az ellenkezője igaz. A gyermek meg akar ismerkedni az ismeretlennel. Tudásvágyát nem szabad elnyomni. A titokzatosság varázsába burkolunk olyasvalamit, amit a természet adott nekünk, ami nélkül szaporodásunk elképzelhetetlen. Ha így teszünk, ezzel csak azt érjük el, hogy a gyerekek érdeklődése túlzott méreteket fog ölteni, és ha eljön aztán a serdülőkor, lelki és testi egészsége megrendül, idegei felmondják a szolgálatot. Röviden: lelki beteget neveltünk föl. Ez pedig nem lehet a célunk. Vissza