A nemfajlagos immuntherapia

Előszó

A nemfajlagos immuntherápia az utolsó két évtizedben polgárjogot nyert a modern orvostudományban és ma már az orvosi működés jelentős tényezője. Az egész világon közölt hatalmas terjedelmű irodalom mutatja azt a komoly érdeklődést, amit ez a kezelési mód kiváltott. Az eleinte teljesen fajlagos irányú immuntherápiának megalapítójául általánosan E. v. BEHRING-et ismerik el. Tanítványának, MUCH-nak jutott az a feladat osztályrészül, hogy pontosan meg nem határozott immuntherapeuticum megalkotásával új utat törjön a nemfajlagos immuntherapia területén. Ennek a gyógymódnak hatásmechanizmusáról a kezdeti bizonytalanság és egymástól eltérő vélemények tisztázásával ma már pontos kísérleti ismereteink vannak, melyeket az Omnadin-modellen nyertünk, úgy, hogy ma már az Omnadin-nal elérhető gyógyászati lehetőségekről s annak határairól tiszta képet alkothatunk magunknak. Ennek a munkának célja az Omnadin-therapia területén gyűjtött tapasztalatok összefoglalása. A nemspecifikus immuntherapia alapvető tanait és gyakorlati eredményeit vizsgáljuk bíráló szemmel a rendkívüli nagyterjedelmű nemzetközi irodalom alapján; tárgyilagos szempontból világítjuk meg, mit lehetett eddig az Omnadin-kezeléssel elérni, hol mondta fel az a szolgálatot és hol lehetne részére új javallati területeket feltárni. A kísérleti részt a saját és mások laboratóriumi tapasztalata alapján BIELING marburgi tanár dolgozta ki. Vissza