A nemesócsai kúria gazdája, Nagy Nándor

Előszó

Mint az idézett korszak és a megnevezett személy - Nagy Nándor - közeli ismerője, gyűjtöttem össze gondolataimat, felidézve a múltat, prezentálom az olvasó elé.
Az „Előszó" az egy különös műfaj: felkelt, felébreszt, bemutat, gondolatilag előrevezet, és várakozóvá teszi az olvasót. De nemcsak a kiemelt egyén alapos ismeretét igényli, hanem magával a szerzővel is tisztában kell lennünk, már ami emberi arculatát és szellemi irányultságát illeti. Mivel mindezen paramétereknek birtokában vagyok, így bátorkodom ezen tanulmány előszavát megírni.
Nagy Nándort személyesen a harmincas évek végén ismertem meg a komáromi református templomban. Mint az egyházmegye gondnoka, majd Komárom vármegye főispánja, ott ült a szószékkel szemben a presbiterek traktusának első sorában. Mi mint diákok, a karzaton foglaltunk helyet. Innen kitűnő kilátás nyílt az egész templomtérre. Hosszú éveken át ismétlődött ez a találkozás, amikor versenyezve tanakodtunk, hogy ki hiányzik még a presbiteri ülésrendből. Arra is emlékszem, hogy egy-egy március 15-én, a szálfatermetű Meszlényi István is ott állt mellette - teljes díszben -, aki a vármegyénél hajdú tisztet töltött be.
Házunkhoz rendszeresen járván a Komáromi Lapok, így folyamatosan olvashattam a városban és a vármegyében történteket. így már ifjú fejjel találkozhattam Nagy Nándor közéleti szereplésével mind az egyházmegye, mind Komárom vármegye élén. Az angol-amerikai támadások miatt 1944-ben korábban fejeződött be az iskola. Szokásomhoz híven most is - mint minden szünidőben - hasznosítottam magamat. Ezúttal az Államépítészeti Hivatalnál kaptam munkalehetőséget. Így kerültem a vármegyeháza udvarára, ahol óvóhely ásásában tevékenykedtem. Itt ismét alkalmam volt látnom a megye első emberét, Nagy Nándor főispán urat. Vissza