A negyedik út

Fülszöveg

"Kamasz tizenöt esztendő választja el Európát a második ezredfordulótól (...) minden eszköz, adottság és körülmény meg van hozzá, hogy a lebilincselően magas etikával kodifikált emberi és nemzeti jogok barbárul szkizofrén gyakorlatba torkolljanak (...) A helyzetkép és a mi legbelsőbb képletünk szkizofréniája csak így teljes.
Látnunk kell tehát, hogy erkölcsi-szemléleti önreformálódás nélkül sem a nagy, sem a honi politikában nincs lényegi reform, csak késleltetett hibaismétlés. Pontosan úgy, mint az egyéni életben. Ma az ember forradalma a tét, s az ember, ha az, erkölcsi lény. Minden más címkéjű forradalom, így az osztályoké is, az eszközök és módszerek vigasztalan restaurációja is egyben. Vagy épp a további barbarizálódásé. Malraux (...) így nyilatkozott: "A XXI. század vagy hívő lesz... vagy nem lesz." (...) A kétezredik év küszöbén én is ezt érzem a glóbusz igazi gondjának, az esélyek és kockázatok valódi súlypontjának.
Bibó "prédikátori igéje" úgy fogalmaz, hogy az igazi demokrácia "nem szükségszerű, hanem erőfeszítés és jóakarat kérdése." Ahhoz, hogy belépjünk a hátsó gondolatok nélkül működő konszenzusok világába, már nem elég a puszta jog kötelezése, se külső törvény. Egyedül a jóakarat belső, racionálisan már nem reparálható törvénye hozhat a számunkra újat: "meg nem becstelenített" demokráciát. Ez a ma egyedül lehetséges vészkijárat a kollektív csapdából: a negyedik út. Ez pedig példaszerűen belső út is, egyéni és kisközösségi út, melytől a mai körülmények között egyedül remélhető, hogy bármi is kollektív magatartássá összegződjék. Nekünk magunknak kell önismereti "schulungok" révén tudatossá tenni, hogy milyen helyesbítéssel tervezhetjük sikeresen az érdemes megmaradásunkat. Pusztán megmaradni sokféleképpen lehet, de magyarként aligha randevúzhatunk másképp a jövővel!
Esélyek és kockázatok az ezredév küszöbén 1985.
"Közép-Európa?
A játszma állása röviden az, hogy három birodalmi gondolat és vállalkozás határozza meg számunkra az újkori politikai örökséget. Lépésalternatívánk. Mit kezdjünk a Habsburg Monarchia dagálya után visszamaradt apályos partjaink lopva túlélő csigáival-bigáival? Mit a fasizmusba, holocaustba torkollott német birodalmi gondolat máig nem rendezett utóhatásaival? Mit a világpolitikai tragédiába is átbillenthető orosz-szovjet birodalmi gondolat politikai és emberjogi anakronizmusával?
Az utóbbi a legdöntőbb dilemma, függ a többi is tőle. (...)
Annyi bizonyosan igaz lehet, hogy új históriai korszakot jelző Nagy Bummlimesén élünk, bomlási zónában.
Azzal a kiegészítéssel, hogy az említett három birodalmi gondolatnak Közép-Európa mindig vesztese, áldozata, kárvallottja volt, illetve lett."
A decsi sárkány 1989. Vissza