A negyedik dimenzió

Fülszöveg

"Ezt a könyvet javarészt nyári szabadságom alatt írtam - vallja új könyvéről a szerző. Odakint hőség volt, és benn a szobámban legyek röpködtek. A lakótelepen fehéren izzottak a falak, és fokozták az ember hőségérzetét. Télen ugyanezek a falak szürkék lesznek, és az ember hidegérzetét fokozzák majd. Ezeknek a tényeknek azonban semmi jelentőségük sincs azokra nézve, akik ilyenkor nem tartózkodnak otthon.
Feleségem idegesen járt-kelt a lakásban. Végül összecsomagolt, és nagy reményű csemeténkkel útra kelt... A lakás ekkor váratlanul nagy lett és csendes, és az írás valahogy már nem ment úgy, mint addig. Vajon mi ennek az oka?
Mindez másképpen is történhetett volna. Ha ügyesebb lennék, kaphattam volna ösztöndíjat, és tavasszal vagy ősszel dolgoztam volna, nyárom pedig elmehettem volna a családomhoz a tengerhez. Lehet, hogy a jobb alkotómunka jobb feltételeket igényel. Vagy nem így van?
Az idő relatív fogalom. A tér (az is, amely az alkotáshoz rendelkezésünkre áll) ugyancsak az. Ez a könyv a lakótelepek drámai légköréből merít, s azokról az életfeltételekről szól, amelyek között ott mindenki másként él. Ezek a feltételek olykor kedvezőek, máskor kedvezőtlenek. De a dolog lényege az, hogy nem is annyira fontosak, mint ahogyan azt sokan hiszik."
A fiatal szlovák prózaíró eddig megjelent művei (Vigasztaló csalódások, 1977, Beismerő vallomás, 1979) nagy sikert arattak. Új könyvét (A negyedik dimenzió-t) a kritika ugyancsak osztatlan elismeréssel fogadta, s bizonyos, hogy műve ezt az elismerést meg is érdemelte: Jozef Puskás kisregénye korszerű, modern próza, látásmódja elemző és mélyreható, humora halálosan komoly, fanyar és őszinte humor, s ami könye legfőbb erénye, minden sorát áthatja az igényes, tartózkodóan erőteljes művészi önfegyelem. Vissza