A negyedik angyal visszatérése

Előszó

Részlet a könyvből:
1888 jelentősége
A hetednapi adventisták már régen felismerték, hogy Isten nagy dolgokat kíván cselekedni értük és általuk. Az 1844-es csalódás után egy közel ötven fős, lelkes kis csapat újra áttanulmányozta a próféciákat, majd elkezdték megosztani másokkal is az előttük feltárult igazságokat. Mertek hinni abban, hogy olyan üzenetet kaptak, amelyet valamiképp az egész világnak hallania kell. Hírlevelük, az Advent Review and Sabbath Herald borítóján egy földgömb látható, a következő felirattal övezve: „Szántónk a világ".
Isten ma is nagy dolgokat szeretne tenni népéért és népével; sokkal nagyobbakat, mint amilyenekről valaha is álmodtunk, vagy amire valaha is vállalkoztunk. Szomorú, hogy sokan közülünk nem csinálnak semmit, csak várnak és reménykednek, mert nem veszik észre Isten terveit és e kor jelentőségét. A Jelenések könyvében van egy szakasz, amely bizonyára minden hetednapi adventista számára ismerősen cseng:
„ És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból." Vissza