A négy evangélista Krisztus-képe

Előszó

Azt a négy előadást veheti kezébe az Olvasó - Bolyki kolléga fordításában - , melyeket 1986. november 15-22. közt a Budapesti Református Theologiai Akadémián, sőt közülük az elsőt a Debreceni Theologiai Fakultáson is tarthattam. Nekem különösen nagy ajándékot jelentett a kollégákkal és a diákokkal folytatott sok beszélgetés, valamint az, hogy a Budapest Kálvin téri templomban vasárnap prédikáltam, mert ezek következtében láthatóvá vált valami a hívők közösségéből és azok életéből, akikhez ezek az előadások szólni kívántak.
A hegymászó ember tudja, hogy az a víz, mely közvetlenül a hó mezőből folyik, aligha képes a szomját oltani. A víznek át kell szivárognia a talajon és magába kell fogadnia valamit a föld ásványaiból - és természetesen valamit a talaj szennyeződéséből is - azért, hogy szomjúságunkat elolthassa. Ugyanez érvényes az evangéliumra. Ahol semmit sem vett magába annak a földnek talajából, ahol hirdettetik, ott nem tudja csillapítani az igazi élet iránti szomjúságunkat. Hogy ezzel a talaj szennyeződésének beszivárgása is együtt jár, az elháríthatatlan, de ez mégsem akadályozhat meg abban, hogy engedjük az evangéliumot átfolyni életünknek azon a mélységein, amelyekre mind mi személyesen, mind pedig egész korszakunk felépült. Ez megőriz attól a tévedéstől, mintha Istent (legtöbbször konzervatív módon átvett, de néha modern módon formulázott) hitvallásokba bele lehetne foglalni. Egyszersmind ez nagyszerűen felszabadít a kritikai munkára is. Kritikailag olvasni mégiscsak azt jelenti, hogy a Lényegeset - éppen gondolkodásunkra és mai tapasztalatainkra tekintettel - a Lényegtelentől megkülönböztetjük. Eközben sohasem fogjuk - szerencsére sohasem! - elnyerni az abszolút tiszta, desztillált vizet, hanem mindig arra van szükség, hogy a Lényegeset a nekünk ajándékozott és nekünk jutott nyelven fogalmazzuk meg. Viszont nem fogunk már többé attól félni, hogy elveszítjük a nekünk oly kedvessé vált kegyes képzeteket, inkább attól, hogy elmulasztjuk az Istentől rendelt órát, amelyben a régi evangéliumot úgy hirdethetjük, hogy az velünk és ezáltal a hazánkban élő emberekkel találkozzék. Vissza