A napló (minikönyv)

Előszó

Babits Mihálynak az 1921-es első kiadáshoz írt előszava

Goethe A naplót 61 éves korában írta, és fő stanzáiban Vulpius Krisztinát dicséri, ki felesége lett. Az egész költemény öregkorának legszebb és legjellemzőbb terméséből való: erotikus költemény a legmagasabb és legnemesebb módon. Szerelemben tisztultak e versek erkölcsösség, mint az arany a tűzben. Aki azt a nálunk-úgynevezett "erotikát" keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevéssé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.
Goethe maga mélyen érezte költeményének merészségét a kicsinyes, modern "erkölccsel" szemben.
- Ha a szellem és magasabb nevelés közkinccsé válhatna - mondta Eckermannak -, a költő szabadsága korláttalan lenne: mindig nevén nevezhetné a gyermeket, s nem kellene félnie a teljes igazságtól. Ma azonban kényszerű meggondolni, hogy műve vegyes publikum kezeibe kerül, s oka van vigyázni, hogy a derék emberek többségét nagyon is nagy szókimondása meg ne botránkoztassa. Aztán csodálatos dolog az az idő. Zsarnok az, megvannak a maga szeszélyei: ahhoz, amit valaki mond vagy tesz, minden század másféle arcot vág. Ami a régi görögöknél megengedett volt, azt nekünk ma "nem illik" kimondani, s amin jól mulatott a Shakespeare erőtől duzzadó kortársa, azt a mai angol nem tudja elviselni...
És mikor Eckermann megjegyezte, hogy a forma is sokat tesz:
- Igaza van - szólt Goethe -, a különböző költői formákban titokzatos hatások rejlenek. Ha az én Római Elégiámat Byron Don Juanjának tónusában és versformájában fordítanák: ugyancsak illetlen könyv lenne...
Goethe szavai kiadót és fordítót egyformán intenek; s az első magyar kiadás e szavak szellemében készült. A fordítás teljesen formahű; - s a kiadó, bár a Tagebuch németül már a népszerű Goethe-könyvekben is hozzáférhető, a költő aggályait tisztelve, csak kevés, számozott példányt bocsát a magyar piacra: csupán az irodalom igazi barátai számára.
Babits Mihály Vissza