Fülszöveg
Már első novellás kötete, a Rekviem (Fórum, 1961) megjelenése alkalmával hangsúlyozták, e nagyon tehetséges ifjú szerző sokoldalúságát, hisz már akkor mögötte volt egy verskötet (Éjféli halász, 1959), s könyveit rendszerint a saját grafikái díszítik. Jelen kötetében, A Nap gyökereiben egyszerre lép elénk, oszthatatlan egységben Deák az elbeszélő, lírikus és grafikus. Itt ugyanis nemcsak grafikával egészíti ki, teszi kifejezőbbé és egyértelműbbé mondanivalóját, hanem egy-egy íráson belül váltogatja a verses és prózai kifejező eszközöket. S e „versbetétek" nemcsak hogy nem válnak ki egy-egy írás egészéből, hanem valóban felbonthatatlan belső, szerves egységet képeznek a kötetlen prózaszövegekkel. Ez a Deáknál meglehetősen gyakori módszer arról árulkodik, hogy szerzőnk alapvetően lírai alkat, s valójában epikus darabjai is lírai ihletésűek, lírai szövésűek, s cselekmény, epikum - a szó megszokott értelmében - alig van bennük, ha pedig mégis előfordul, az csak áttétel, kifejező közeg,...
Tovább
Fülszöveg
Már első novellás kötete, a Rekviem (Fórum, 1961) megjelenése alkalmával hangsúlyozták, e nagyon tehetséges ifjú szerző sokoldalúságát, hisz már akkor mögötte volt egy verskötet (Éjféli halász, 1959), s könyveit rendszerint a saját grafikái díszítik. Jelen kötetében, A Nap gyökereiben egyszerre lép elénk, oszthatatlan egységben Deák az elbeszélő, lírikus és grafikus. Itt ugyanis nemcsak grafikával egészíti ki, teszi kifejezőbbé és egyértelműbbé mondanivalóját, hanem egy-egy íráson belül váltogatja a verses és prózai kifejező eszközöket. S e „versbetétek" nemcsak hogy nem válnak ki egy-egy írás egészéből, hanem valóban felbonthatatlan belső, szerves egységet képeznek a kötetlen prózaszövegekkel. Ez a Deáknál meglehetősen gyakori módszer arról árulkodik, hogy szerzőnk alapvetően lírai alkat, s valójában epikus darabjai is lírai ihletésűek, lírai szövésűek, s cselekmény, epikum - a szó megszokott értelmében - alig van bennük, ha pedig mégis előfordul, az csak áttétel, kifejező közeg, mely mögött az érzelmi, hangulati elem tűnik elénk döntő tényezőként, fő "mondanivaló"-ként.
Deák művészetének egyik további szembeötlő sajátsága a sejtelmesség, a homály - amely helyenként valóban a "balladai homály"-ra, az elbeszélés folyamatának meg-megszakadására, bizonyos nélkülözhető közbeeső mozzanatok átugrására emlékeztet -, valamint a cselekmény, a helyzet és érzésvilág irrealitása, pontosabban reális és irreális közötti határ elmosódása, reális és irreális egymásba játszása. Kedvelt és gyakran alkalmazott módszere Deáknak, hogy hősét a mindennapival, a megszokottal, a reálisnak ismert helyzettel ellentétes, mintegy fejtetőre állított helyzetben, delíriumos hangulatban mutatja meg, s így érzékelteti velünk a jelenségeket; e homályos, gyakran görbe, látszólag torzító tükörben aztán általában élesebben rajzolódnak ki z emberek és helyzetek körvonalai: Deák szinte megszabadul a realitás kötöttségeitől, túlteszi magát annak nyűgein, s épp ily módon képes az érzelem, a lelki világ nagyobb mélységeit megragadni és felmutatni.
Vissza