A nagyváros homályából/Golyadkin ur hasonmása

Előszó

Részlet a könyvből:

A nagyváros homályából

Az idegesen törtető, a nyugvást nem ismerő vérbeli modern ember modern nagyvárosban éli le a maga lázasan lüktető életét; modern nagyvárosban vívja meg a maga titáni küzdelmeit; modern nagyvárosban aratja a maga gigászi győzelmeit vagy szenvedi végzetes kudarcait; modern nagyvárosban győz fényesen vagy bukik tragikusan; modern nagyvárosban kap új erőre vagy pusztul el nyomorultan. A modern nagyváros tehát az ő életének színpada, az elbukottaknak vesztőhelye és az elpusztultaknak temetője.
A bellum omnium contra omnes, a mindenek harca mindenek ellen sehol sem tombol erősebben, ijesztőbben és plasztikusabban, mint a modern nagyvárosban. A homo homini lupus, az ember legfarkasabb farkasa az embernek, az ember legnagyobb ellensége az embernek: ez az igazság sehol sem igazabb, mint a modern nagyvárosban...

Golyadkin ur hasonmása

Kis híján reggeli nyolcz óra volt, mikor Golyadkin Petrovics Jakab czímzetes tanácsos hosszú alvásából felébredt, nagyot ásított, kinyujtózkodott s végre egészen kinyitotta a szemét. Különben pedig vagy két perczig mozdulatlan feküdt az ágyában, mint olyan, a ki még nemegészen bizonyos afelől, hogy fölébredt-e már valóban, vagy még mindig alszik, valóság-e mindaz, a mit maga körül lát, vagy folytatása rendetlen, kusza álmainak. Golyadkin úr érzékei azonban mihamar világosabban és határozottabban kezdték megkülönböztetni a megszokott, mindennapi jelenségeket. Ismerősen néztek rá a zöldes-piszkos, füstös, poros falak az ő kis szobájában, az ő vörös fából készült szekrénye és székei, asztala, vörhenyes színű, zöld-virágos török díványa, végre a tegnap sebtében levetett s összegyűrve a díványra dobott ruhája. A szürke őszi nap oly haragosan és savanyú grimásszal tekintett be a homályos ablakon, hogy Golyadkin úr immár egy csöppet sem kételkedett, hogy nem valamely tündérországban van, hanem Szent-Pétervárott, a fővárosban, a Sestilavocsna-utczában, egy nagy háznak negyedik emeletén, a saját szobájában. Ily fontos fölfedezések után Golyadkin úr idegesen lehunyta a szemét, mintha sajnálná iménti álomlátását és szeretné azt legalább is egy perczre visszaidézni... Vissza