A nagyváradi székesegyház alapkőletételekor (1752) és szentelésekor (1780) elhangzott és nyomtatásban megjelent ünnepi beszédeknek hasonmás kiadása - Plakettel

Előszó

Nagyváradnak időrendben negyedik, Nagyboldogasszony titulusú székesegyháza közel három évtizeden át épült - 1752-1780 között és belső díszítését tekintve majd csak az 1879. év nyarán nyerte el a mai formáját. Építésének menetét és körülményeit Bunyitay Vince történész-kanonok és különösen művészettörténeti vonatkozásait Bíró József kutatásai tisztázták.
Forgách Pál püspök (1747-1757) 1752. május első napjára tűzte ki az alapkőletételének ünnepségét, az Olaszi városrész határában emelkedő enyhe magaslaton. Amint Bunyitay levéltári kutatásaiból értesülünk, a reggeli szentmise „végeztével három különböző s egymástól elegendő távolságra eső ponton előálltak a szónokok alkalmi beszédeikkel Magyarul szólt P. Gergely, a kegyesrendüek debreczeni házfőnöke [...], németül Wütt Péter, a Jézus-társasági atyák nagyváradi hitszónoka [...], végre románul Drágossy Mózes, gör. kath. főesperes". A nyelvi sokszínűség Nagyvárad akkori lakosságának vegyes összetételét érzékelteti, hiszen a hozzávetőleg 4300 fős teljes lakosságból (Újváros és Olaszi együttesen) 2400 magyar-, 700 német-, 700 román- és további mintegy 400 szerb- és görög ajkú volt, A közel 3000 fős katolikusságból 400 fő volt a görög rítusú, többségében román anyanyelvűek. A németek mindnyájan római katolikusok voltak. Nagyvárad jómódú kézműves polgári rétegének javát alkották. Vissza