A Nagytiszteletű Beregi Egyházmegye emlékkönyve

Előszó

„Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét. " (Malakiás Könyve, 3:16.)

Az egyháznak van múltja a világ kezdetétől fogva, van jelene és lesz jövője, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyan az. (Zsid. 13.8)
Láthattuk az elmúlt fél évszázadban azt a rombolást, amit a szovjet hatalom követett el. Szándékosan pusztították egyházi értékeinket, könyvtárainkat, iratgyűjteményeinket. A letartóztatott lelkipásztorok könyveit, irathagyatékát zsákokban hordták el, 46 - általában kárpátaljai - egyházi iskola könyvtárát égették el. Az elkobzott évszázados örökségünk bizonyítékait a mai napig nem szolgáltatták vissza. Szándékuk nyilvánvaló volt, el akartak tüntetni minden nyomot, ami az ezer éves kárpátaljai magyar múltunkat bizonyítja. Az okozott kárt már nem tudjuk pótolni, de mentjük, ami menthető. Egyházkerületünk zsinata rendeletet hozott a gyülekezetek számára az egyházzal kapcsolatos iratok és régiségek gyűjtéséről.
A református egyház mindig jelentős szerepet játszott a magyar kultúra és tudomány terjesztésében, erős tanúbizonyság erre az előttünk lévő kötet. Zágoni Á. Károly felbecsülhetetlen kincset hagyott ránk, amiben összegyűjtötte az addig szolgált lelkészek, gondnokok, esperesek, püspökök adatait, bízva abban, hogy az utókor számára erős alapokat biztosít a hithez.
Hálásak vagyunk Istennek mindazokért az egyházi szolgákért, akiknek a neveit az emlékkönyv megörökítette, mert nélkülük nem tudtuk volna a nehéz időket átvészelni, és akiknek példája arra buzdít minket, hogy érdemes szolgálni az Urat és becsülni az Ő nevét, mert a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.
Hálásak vagyunk Csatáry György történésznek áldozatos munkájáért, valamint azoknak a támogatóknak, akik lehetővé tették a Beregi Református Emlékkönyv kiadását.
Becsüljük meg a múltunkat, mert csak így biztosíthatunk jövőt az elkövetkezendő nemzedékek számára.

Beregszász, 2005. február 19. Vissza