Előszó
Részlet a könyvből:
"Nora ugy rohant be a szobába, mint a forgószél.
- Éhes vagyok! Éhes vagyok!
Aztán a konyha ajtófelé fordulva kiabált!
- Gioconda ! Hamar! A reggelit!
- Giocondát...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Nora ugy rohant be a szobába, mint a forgószél.
- Éhes vagyok! Éhes vagyok!
Aztán a konyha ajtófelé fordulva kiabált!
- Gioconda ! Hamar! A reggelit!
- Giocondát most küldtem el a postára. Mindjárt megjön. - felelte Evelina és sem hangját, sem fejét nem emelte fel s folytatta a félbe hagyott írást, az asztal fölé görnyedve s csaknem az orrával szántotta a papirost.
Nora idegesen járt föl és alá a szobában.
Minél tovább késett Gioconda, Nora annál boszusabb lett; szép, rózsás arcza, melyre mint korona borult reá gazdag szőke haja, ez a szép, kedves arcz, melynek ifjúi báját a magas, sugár termet még jobban kiemelte, lassankint elkomorult és egészen elváltozott.
- Te azonban, kedvesem, ugy-e, már reggeliztél ? Még a hangja is más volt; gyöngéd, lágy csengése elveszett az indulatos szavak keménységében. Eveline föl sem tekintett s nyugodtan, közönyösen kuporgott az asztal mellett, folytatva az írást. Egész napon át igy szokott dolgozgatni, az ebédlőasztalnak mindig ugyanazon a sarkán, amelyre a nagy rendetlenségben, oda halmoztak könyveket, újságokat, leveleket s mindent, amit vásároltak, hoztak vagy használtak a nap folyamán."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal