A Nagyiván

Előszó

Minden tudománynak - így természetesen a történettudománynak is - vannak olyan kézikönyvei, amelyek nélkül annak művelői sem forrásaik, sem pedig az elődeik által felhalmozott eredmények közt nem tudnának eligazodni, s amelyek nélkül, mondhatni, mindig mindent elölről kellene kezdeniük. Jobbára ezek az illető szakma legidőtállóbb alkotásai, számuk és minőségük annak színvonalát is jelzi. Az annotált általános bibliográfiát leszámítva - amelynek elkészítésére csak az 1950-es években kerülhetett sor - a magyar történettudomány már közel száz esztendővel ezelőtt felszerelte magát a legszükségesebb kézikönyvekkel. Ezek aztán az idők folyamán olyannyira belenőttek a tudományos élet mindennapjaiba, hogy idézni egyáltalán nem, s emlegetni is csak - amúgy családiasan - a szerző nevével szokás őket. Feltétlenül közülük való az az eredetileg tizenkét kötetből és egy pótkötetből álló, a történész-zsargonban csak "Nagyivánként" aposztrofált munka is, amelyet százhúsz esztendővel első megjelenése után - kötetenként néhány színes címerképpel kiegészítve - most reprint kiadásban vehet kézbe az érdeklődő. R. Várkonyi Ágnes e munkát egy helyütt találóan a magyar történettudomány "kiszolgált, öreg munkaeszközének" nevezte.
Nagy Iván, akinek neve már életében fogalommá vált, 1824. június 18-án született Balassagyarmaton; nagy múltú, ámde kis birtokú köznemesi családból, amely a felsőgyőri előnévvel különböztette meg magát az országszerte sűrűn előforduló, más Nagy családoktól. Apja Nógrád vármegye levéltárosa volt. A 19. századi "független írói osztály" (akkortájt ide sorolták a tudományok művelőit is) megannyi kiválóságához hasonlóan ő is jogi stúdiumokat folytatott. Bár életrajzírói szerint már korán nyiladozott benne a történelem iránti érdeklődés, irodalmi működését népdalgyűjtéssel kezdte. Még tanulmányai idején, 1845-től fogva több ízben küldött - főként hevesi, nógrádi és váci - dalokat a magyar népdalkincs összegyűjtésén fáradozó Erdélyi Jánosnak, ifjonti hévvel kioktatva őt a közlésnél követendő módszerekről. Vissza