A nagyitás technikája

Előszó

I. KIS negatív - NAGY KÉP

„Kis negatív - nagykép" - ez a mai amatőrfényképezés diadalmas elve és ez a diadalmas elv tette olyan általánossá, olyan szélesen elterjedetté a nagyítás divatját, a nagyítás munkáját, a fényképezés technikájának ezt az értékes és érdekes ágazatát, mesterségét. Ha munka is, sok gonddal, gondossággal és figyelemmel járó munka: mégis szép és élvezetes, hiszen ez adja a fotografálás végső eredményét: a képet és a felvételezés izgalmas pillanatai után ez nyújtja leginkább a fényképezőnek az alkotás illúzióját és az alkotó munka mámorát.
"Kis negatív - nagy kép" - vájjon hogyan alakult ki és hogyan vált győztessé ez az elv? Kis negatív és nagy kép egymást logikusan egészítik ki és a kis negatívra való törekvést éppen úgy valami ellenállhatatlan fejlődési folyamat hozta létre, mint a nagyobb képméretek utáni vágyat. Hogy a mai amatőr ne elégedjen meg az apró képecskékkel, a miniatűr képformátumokkal, annak nemcsak abban rejlik az oka, hogy ma a fényképezők legnagyobb része magasabb célkitűzéssel, magasabb ambícióval a nagyobb képformátumokat kívánó kiállításokra és sajtóközlésekre is gondol. Hiszen kiállítások és sajtóközlés megvolt már régebben is, a háború előtti években, amikor a nagyítás még alig bukkant fel, a fényképek közvetlen másolással készültek és nagyságuk, legalább is az amatőrfelvételek nagysága, a 9x12 és 13x18 között mozgott. Nem, az okot nem itt kell keresnünk, hanem valahol egészen másutt, a rejtettebb és mélyebb fejlődési okok között. Vissza