Előszó
MANDOLAFENYŐ- ÉS PÁLMALIGETEK KÖZT.
ELSŐ FEJEZET, melyben a szerző bebizonyítja, hogy Minorca nagyhercegség története mindig nagyhercegeinek története volt.
- Alszik ő fensége ?
- Ő fensége éppen most kegyeskedett felébredni.
- Felkelt ő fensége?
- Éppen most segítek neki az öltözködésben, Joaquin.
- Ugyan kérdezze meg tőle, Auguste, mit kíván reggelire !
- Hát mi van reggelihez való, Joaquin?
- Hm - hónaposretek, feketeretek, zeller, saláta, zöldpaprika. ..
- De hallja, az csak nem reggeli, amiről maga beszél, az egy füvészkert, Joaquin.
- ... szardina, kagyló és tengerinyúl.
- Reggelinek könnyű, Joaquin.
- Könnyű, de jó !
- Hm, de ha nincs más, akkor fölösleges még kérdeznem is.
- Nem fölösleges, szép az, Auguste. Egy korlátlan uralkodót mindig meg kell kérdezni mindenről, aminek nincs köze a kormányzáshoz.
- Gondolatai becsületére válnak, Joaquin. Azt bizonyítják, épp úgy, mint a konyhája, hogy szereti Franciaországot. Pillanat múlva visszajövök.
Vissza