A nagyenyedi két fűzfa/A cseregyermekek

Előszó

Részlet a könyvből:
A nagyenyedi két fűzfa:
Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az útat, melyen most tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnőni s ivadékról-ivadékra szállt a történet s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna...
Éppen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labanc világ legszebb divatjában vala; ma a kuruc, holnap a labanc osztott törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik bejött a másikon.
A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, a helyett, hogy őket látogatják, inkább egymást keresnék fel; de ezek bölcs urak voltak és hallottak valamit azon stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg lehet verni, ha a környéket élelmiszereiből kipusztítják...

A cseregyermekek:
Az én gyermekkoromban egy kedves, ősi jó szokás dívott: a gyermekcsere.
Soknyelvű hazánknak egyik városa német, másika magyar; hát a németnek meg kell tanulnia magyarul, a magyarnak pedig németül.
A német apák írnak a magyar városokban lévő iskolák igazgatóihoz, a magyar apák pedig a német városokban lévő iskolák igazgatóihoz, hogy vannak-e a kezük alatt olyan iskolás fiúk és leányok, kik innen oda, onnan ide cserébe kaphatók lennének?... Vissza