A nagybirtok vallásügyi magatartása a 18. században

Szerző

'Nyiri Sándor: A nagybirtok vallásügyi magatartása a 18. században ' összes példány

Kiadó:
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1941
Kötés típusa:	Könyvkötői papírkötés
Oldalszám:	89 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	23 cm x 15 cm
ISBN:
Megjegyzés:	Nyomtatta a Sylvester Rt., Budapest.

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet:

A nagybirtok vallásügyi magatartása.

I. A 18. század szellemi arcképe.

A történelmi élet alapáramlatának a dinamikája nem egy kiszámíthatatlan, vak véletlen játéka, hanem egy szuverén hatalom végtelen bölcseséggel összeállított, örökérvényű világtervének kibontakozása az, időben. A történeti fejlődés lélektani oka az az örök tervszerűség, amellyel a korszakokat korszakok váltják fel és bennük eszmék engedik át helyüket újabb eszméknek. Ezek az eszmék érzületekben öltenek testet és ezen érzületi tények összeségét korszellemnek nevezzük. Ezek az érzületi tények alapvetőek és aki ezeket tiszta realitásukban megismerte és megértette, az megérti a történelmi fejlődést is.
Minden korszaknak megvan, mert meg kell hogy legyen a maga általános érzülete, amely rendszerint értékeléseiben nyilvánul meg. Az érzületekben inkarnálódott eszmék szerepe pedig főként izgatott időkben lesz világos, az élet hullámvonalainak mély, vagy magas pontján, vagyis akkor, amidőn az életformákba vetett hit gyorsabb ritmusban alakul át, mert lehetetlen észre nem venni azt, hogy a fejlődés ellentétes hullámlökéseik egymásra hatása következtében megy előre. Tehát minden eszme olyan potenciális valami, amely a maga fogamzásában megelőzi a saját századát, mint dinamikus potencialitás, és mint az előző kor érzületével szemben ellentétes hullámlökés biztosít magának az időben való életteret. Ha történetesen ezeknek a korszakirányító erővonalaknak a viruleneiája sokkal erőteljesebb annál, hogy egyik a másikkal gyorsan végezhessen, roppant nehéz egy kor szellemét megérteni és áttekinteni, mert az eszmék szövevényesen bonyolult gyökérszálai egymásba fonódva komplikált lelki-fűtöttséget kölcsönöznek az illető kornak. így talán épen a 18. század az a kor, melynek a lelkiségét a legnehezebben lehet meghatározni. Vissza

Tartalom

Források.
I. fejezet:
A 18. század szellemi arcképe.
Az érzület és eszme fontossága a történelemben. A 18. század jellemző érzülete és szemlélete: a barokk. Ennek jellege, kettős vonalú fejlődése: a) itáliai vagy jezsuita barokk;
b) protestáns vagy német eredetű barokk-eszmény fogalma. - Szekfü Gyula az elsőt magyarországi vonatkozásában szélesen megrajzolja, mások a másodikat kétségbe vonják, de létezik. - Érdeme az elsőnek? - Mi a megnyilatkozása a másodiknak?
II. fejezet:
A nagybirtok szerepe, illetve a földesúri jog jelentése a 18. század barokk vallási mozgalmaiban.
A barokk-világnézet a cselekedetek rugója. A földesúri jog elvének történeti kialakulása: jelentése a 16. században. Az ellenreformáció közjogi támadásai, ezzel szemben: a protestantizmus és rendiség fúziója, ezek közjogi körülbástyázása. - A magánjogi támadás gondolatának Kollonich ad történeti magyarázatot. A „cuius regio eius religio" ius reformandi jellege és a magyar ius patronatus jelentésének viszonya. Az új irányú támadás lehetőségét százados nevelés előzi meg. E nevelés eredményének gyakorlati megnyilatkozásai Károlyi Sándor és az erdődi telepítés. Az egyeki reformátusok és az egri káptalan. Anyagi támadások a protestantizmus ellen. Tudatos kulturális
támadás és megkötöttség. Ebben a földesurak szerepe.
Összefoglaló befejezés.
Függelék:
Oklevéltár.