A nagybányai reformált egyház története és 1896 évi állapota

Előszó

A reformáczió terjedése Nagy-Bányán a XVI-ik század közepe táján két nagyhírű magyar reformátor közreműködése következtében kezdődött meg. Az irodalomtörténetből ismeretes Sylvester vagy Erdős János Szinér-Váraljáról 1530 körül már eljuttatta ide is az evangyéliomi vallás elveit s hogy azok itten kedvező fogadtatásra találtak, bizonyossá lett a városi tanácsnak ama határozata által, mely szerint 1547-ben Erdődről ide hivta a másik buzgó reformátort, Kopácsi Istvánt, ki aztán a reformált egyházat megalapította és két évig hiven gondozta.
Erdősről általánosan tudva van, hogy Szinér-Váralján született, a krakkói egyetemen tanult, onnan hazatérve reformátori elvei miatt elűzetett s jószágait is elvesztette; aztán Vasmegyébe Ujszigetre menekült, honnan a wittembergi egyetemen töltött másfél év s mintegy 10 évi tanítóskodás után a bécsi egyetem tanári székébe lépett; azonban onnan hét év múlva az egyetem jézsuita kézre jutása miatt több protestáns szellemű tanártársával együtt kénytelen volt visszavonulni egy kis falusi jószágra, melyet Ferdinánd királytól nyert, hol az ellene fellázadt parasztoktól ismét üldöztetést szenvedett. De a nagybányai ref. egyházmegye régi protocollumában azt is olvashatjuk felőle - a mi a történet irók figyelmét eddig kikerülte - hogy vénségére hazájába jött és ott halt meg; sőt láthatunk ugyanott egy hunscytha betűkkel irott Miatyánkot is, mely alá ez van oda jegyezve: »Ezt ekképen a régi Hunno-scythiai betűkkel leirta ama hires szinérváraljai Sylvester vagy Erdős János. A következendők gyönyörűségekre ide irta Técsi Dániel.« Vissza