A nagy világcsapás

Előszó

Kezdetben az volt a szándékom, hogy Gombé abbénak a „Nagy Világcsapás" czimű művét egyszerűen lefordítom, de minthogy a szóban levő kérdés olyfontos, nem találtam elegendőnek a fordítást, tovább kutattam, több tekintélyes férfiú nyilatkozatát felhasználtam. És igy ezek alapján művem inkább eredetinek, mint fordításnak tekinthető.
Nemcsak minden értelmes gondolkozó, de még a nép egyszerű gyermeke is kíváncsian kutatja a jövendőt. Az eljárás azonban nem egyenlő. Mert míg a műveltek ezt érvek és bizonyítékok alapján teszik, addig a nép megelégszik a látszattal is.
Jövendölnek, következtetnek ezek is, azok is; magyarázzák a titokzatos jelenségeket tudósok és tudatlanok.
Mit tegyünk, kinek higyjünk? Talán higyjünk minden szélszónak ? Nem. Vagy talán ügyet sem vessünk azokra, a kik a titkok fátyolát fellebbentem iparkodnak? Ez sem volna észszerű dolog.
Nem lehet eléggé kárhoztatni azokat a látomásokat és álmokat, a melyeknek szülője a beteges képzelgés, de gyakran a feltűnési viszketeg vagy a rút haszonlesés.
Sokan felróvják a magyar népnek, hogy hajlandó a babonáskodásra, a mely körülményt aztán a magok hasznára kizsákmányolnak a lelketlen üzérek. De ebben a hibában még a művelteknek elismert nemzetek is szoktak szenvendni. A német nemzet fiai ép azon mohósággal kapkodják a babonát terjesztő iratokat. E tekintetben a franczia sem különb. Csak egy példát említek. Midőn Lourdesban voltam - írja Gombé - szép délutáni órákban feltűnő csodálkozással szemlélte egy csoport franczia nő a barlang fölött álló Mária-szobrot. Hozzájok szegődtem. Mi az, mit néznek, kérdeztem. Ah, nézze, abbé úr, a bold. Szűz csodát művel ; nézze, mily mennyei fényben tündököl! - Odanéztem, de nem láttam, egyebet, mint a napsugár tündöklését a szobor feje körül levő kristály betűkön. Az ilyen csodalátóknak ne higyjünk. Vissza