Fülszöveg
A történeti Bihar vármegye címere magasba nyúló hármas hegycsúcs mellett szőlőfürtöt, búzakalászt, alattuk nádassal borított vízben úszó három halat ábrázol. Ez utóbbi jelkép Magyarország egykori legnagyobb kiterjedésű rét és mocsárvilágát, a Sárrétet szimbolizálja. A mocsár azonban inkább barátja, mintsem ellensége volt az embernek. A mocsárszél árvízmentes peremvidéke s a lápból kiemelkedő szárazulatok biztos védelmet nyújtottak a településeknek, megtermették az önellátáshoz szükséges gabonát. A gazdag, igen jóminőségű takarmányt biztosító réti legelők, kaszálók hatalmas méretű állattartást tettek lehetővé. A rét változatos növénytakarója, vadaktól, vízimadaraoktó és halaktól nyüzsgő világa pedig jól kiegészítette az állattenyésztésből és földművelésből származó javakat, sőt a paraszti társadalom perifériájára szorult legszegényebb rétegnek, a pákászoknak teljes megélhetést biztosított. Mivel a táj adottságai kedvező feltételeket nyújtottak a honfoglaló magyarság extenzív...
Tovább
Fülszöveg
A történeti Bihar vármegye címere magasba nyúló hármas hegycsúcs mellett szőlőfürtöt, búzakalászt, alattuk nádassal borított vízben úszó három halat ábrázol. Ez utóbbi jelkép Magyarország egykori legnagyobb kiterjedésű rét és mocsárvilágát, a Sárrétet szimbolizálja. A mocsár azonban inkább barátja, mintsem ellensége volt az embernek. A mocsárszél árvízmentes peremvidéke s a lápból kiemelkedő szárazulatok biztos védelmet nyújtottak a településeknek, megtermették az önellátáshoz szükséges gabonát. A gazdag, igen jóminőségű takarmányt biztosító réti legelők, kaszálók hatalmas méretű állattartást tettek lehetővé. A rét változatos növénytakarója, vadaktól, vízimadaraoktó és halaktól nyüzsgő világa pedig jól kiegészítette az állattenyésztésből és földművelésből származó javakat, sőt a paraszti társadalom perifériájára szorult legszegényebb rétegnek, a pákászoknak teljes megélhetést biztosított. Mivel a táj adottságai kedvező feltételeket nyújtottak a honfoglaló magyarság extenzív állattenyésztésen alapuló termelési módjának továbbéléséhez, s ezáltal elősegítették a megtelepedést, az Árpád-korban vidékünkön sűrű faluhálózat alakult ki, melyet még a pusztító háborúk sem voltak képesek teljes mértékben megsemmísiteni, s az egykori mocsárvilág helyén ma is virágzó, dinamikusan fejlődő települések sorakoznak.
A sárréti medencét a Berettyó és a Sebes-Közös közti lösszel fedett hordalékfelszín két részre tagolja: a Nagy-Sárrétre és a Kis-Sárrétre. Munkánk tárgya a Nagy-Sárrét településeinek népi építkezése. A vizsgált terület népraji körülhatárolása meglehetősen nehéz, hiszen a kulturális határok csak a legritkább esetben esnek egybe a földrajzi határokkal, s még a legalaposabb elemzésekkel sem tudjuk meghatározni, hol végződik a Nagykunság s kezdődik a Nagy-Sárrét, hogy a Nyírség és a Sárrét földrajzi határán mely falvak sorolhatók ide vagy oda, nem is beszélve a Nagy- és Kis-Sárrét lehatárolásáról, hiszen mindkét területen azonos és sajátos földrajzi környezetben, egyező történeti feltételek mellett létrejött kultúrát találunk, amely éppen ezért eltér az Alföld más vidékeitől. Ma a Nagy-Sárrét elnevezés alatt elsősorban nem az elpusztult mocsár területét, hanem azon települések csoportját értjük, amelyeknek keletkezésében, mai képük kialakításában ez a mocsár is jelentős szerepet játszott. AZ általunk kutatott terület tizenkét települést foglal magába: Püspökladány, Sárrétudvari, Szerep, Biharnagybajom, Bihardancsháza, Bihatorda, Nagyrébé, Bakonszeg, Berettyószentmárton (amely ma már Berettyóújfaluval teljesen összeépült), Zsáka, Furta és Darvas községek).
Vissza